Vasárnap 20, Kifisia, múzeum nélkül:)

Bár reggel megadóan felkelt Adri a gyermekével én sem tudtam sokkal tovább szunyókálni. Fel voltam villanyozva, hogy végre elmegyünk Kifisia-ba. Ez a várossal összenőtt suburban, van itt múzeum, árnyas utcák, minden. Legutóbb a rosszidő miatt nem mentünk, elötte Adri beszélt le róla, mivel a munkatársai szerint nincs ott semmi látnivaló. Természetesen ezek után biztos voltam benne, hogy jó hely.:)))

Csomagoltam elfogadható mennyiségű hideg élelmet, ha esetleg nem érénk haza úgy, hogy a Khaled még ebédelni is tudjon. Kifisia a mi metróvonalunk végállomása a hegyek felé,kényelmes célpont.

A metrón nem voltak sokan, mind leülhettünk. Így botrány sem volt, mivel senki sem lépett a rossz korban lévő gyermek intim szférájába.:)))

Csak nézelődés...

Nagyon érdekes, ahogy a lepukkant külvárost felváltja az elegáns zöldövezet. Útközben bevásárlóközpont, és végre egy JUMBO. Erre rég óta fáj a fogam. Minden gyerekkel rendelkező felnőtt kezében láttam már a szatyrukat. Olyasmi lehet mint a Brendon, majd ezt is megnézem. Irimi megállónál olimpiai stadion. Kifisia már a hegyek lábánál van, felfelé megy a metrópálya és végig a földfelszínen. Leszállunk, már tényleg csak pár ember maradt. A múzeum, Goulandris Természettudományi Múzeum csak pár sarokra, juhéj. Adri indítványozta, hogy elötte igyunk meg egy kávét. Erre rögtön csábító alkalmunk is adódott, ugyanis egy parkon készültünk keresztülvágni...

 Benne csinos kiülős kávézó, ILLY felirattal:)...

 Letelepedtünk. Kiváló terep, Khaled üldözte a galambokat, kavicsozott. Itt nem kellett kocsiktól, járókelőktől tartani, szóval tökéletes helyszín. A lég őszies, de a fények teljesen téliek, tudathasadásos állapot, különösen a pálmákkal és zöld növényekkel. 

közepesen eszelős fejjel...

mivel rászállt az poharakra, bebörtönöztük...

kakiszilva, levele már nincsen...

Egyszóval, elvoltunkmintabefőtt.:)))

Csak feltápászkodtunk, irány a center. Igazán szép környék, elegáns boltok, kávézók, mindezt kisvárosias hangulatban, békés családok, túristák kószáltak. Megtaláltuk a múzeumot is. Minden várakozást fölülmúl, legalábbis ránézésre, mert beljebb sajnos nem jutottam...

Annak ellenére, hogy állítólag vasárnap ingyenes, most mégis 10 EUR lett volna fejenként. Mivel késő volt nagyon, nem akartam fél órára ennyi pénzt kidobni. Eljövünk újra és akkor megnézem rendesen. Csellengtünk a csinos utcákon. Persze Adri most itt akar lakni.:)))

A Khaled meg a babakocsin akar kapaszkodni...

 fárad már...

Indununk is kellett, akkor már érjünk haza időben, jól jön az a kis szieszta nekünk is. Szokásos őrült tempójú főzés, a Khaled már kóválygott az álmosságtól. Ő is nagyon jól szórakozott. Úgy elfáradt a levegőn, hogy 2 és fél órát aludt. Nagyon rendes gyerek, mi is követtük a példáját. Adri még rá is húzott, megint lázadás van Egyiptomban, egész éjjel azt nézte. A délutáni program így megint ugrott, remélem azért egyszer kijutunk a bolhapiacra, ami itt van vasárnap az Achranonon:)

A délután könyvnézéssel telt. A 'Mi és Ők'-ben ugyanis szinte minden képen el van rejtve egy macska, a Khaled begőzölt. Még a fürdőkádhoz is vinnem kellett, miközben játszott, tartottam a könyvet a macskával. Amúgy egyre jobban érdeklik a mesekönyvek. Az állatkás könyve persze alap (amit a Zsozsótól kapott), de a Gábi elküldte a Barni (nem, nem Barney, ez egy mosómedve) utazásait is. Sokszor hozza, hogy olvassam. Sőt az én könyveimet is imádja, kinyitja nagy tudálékosan és halandzsázik, olvas:))) Lassan kezdődik a mesekorszak, képeskönyvek, én már nagyon várom. Lefekvés előtt elmondtam neki a mesét a kisfiúról (lássatok csodát Kalóznak hívtak) és a cicájáról (természetesen Bubor) kicsordult a nyála, úgy hallgatta.:))) 

Itt a vége fuss el véle!

Na jó a végére, a 'csak nektek' rovat:)))