Szombat 5, deep impact

Hamar felvirradt a szomorú nap, hogy Drága Gábinknak búcsút mondjunk. Elrepült ez a pár nap, de remélem ő hamar kiheveri és decemberre újult erővel veti magát közös kalandjainkba. A pihentető őszi szünet helyett, egy (pontosabban 3) izgága, akaratos, 'minden lében kanál', bandatagot kapott a nyakába, nem beszélve a 2 nap utazásról.
Reggel oly frissen ébredt, húzott volna, mint a vöcsök:) Ennél még a szerb határőrök zaklatása is jobb, mondta magában.:)

Mindannyian felkerekedtünk. Az irodánál megszereztük a jegyet, bár ez nem olyan evidens, mint gondolnátok. Mikor Gé érkezett, hosszan kellett magyaráznom a csajnak (eredménytelenül), hogy nem, nem szeretnék venni jegyet visszafelé, mert Gábinak retúr jegye van, de nem értette. Két nap kellett hozzá, hogy a pesti irodával egyeztessen, de győzött a józan ész. 

Várjuk a buszt...

 

Egy kép a kedves családról...

Elindult a busz, szerintem rögtön elaludt, hogy a vasárnapi bulira valamelyest kipihenje magát. Mi elhagyatottan bandukoltunk tovább az élet országútján. Kétségbeesésünk a piacra kergetett, evésbe fojtjuk bánatunk felkiáltással. Vettünk is csirkét, lazacot és egy kis extra rákocskát vész esetére, ha netalán a  búbánat elhatalmasodna rajtunk.

Hazafelé metrózunk...tipikus arc...

Ma a lazacot faltuk fel...

A Khaled tányérján szintén, sült lazac, vajas krumpli, párolt spenót és fehérbor mártás...:))

Jóllakottan, de fájó szívvel szenderültünk (rövid), de értékes délutáni álomba. A Khaled is érzi az újabb változást, egész délután angyalian viselkedett. Gondoltam cselekszem valami jót én is, sütök nekik fánkot. Felszerelkeztem némi élesztővel a boltban (plusz egy kis kakaóporral, jaj!) és már sürgölődtem is. 

Hát képet nem csináltam róla, elég ha annyit mondok, ilyen szart még nem ettetek. Nem tudom mi történt, de lehet, hogy révedezésemben összekevertem a paprikás csirke receptjével. Kikészültem, még egy fánkot sem tudok sütni. Csórikáim ették hősiesen, pedig lapos is volt, szar is volt. De ez még mindig nem a legrosszabb, ami ezzel a fánkkal történt a mai napon. 

Továbbiakban ejtőztünk, a Khaled izzadt (fuccs a délutáni sétának), az új hajgumimat tekergette mindenhova, rajzolt, pénzezett. 

Ki mondja meg mi ez?

No de eltelt 2 két óra, mikor egy tisztázatlan pillanatban úgy ítéltem, hogy a maradék fánk talán mégis megkelt, és az olajat a tűzhelyre helyeztem. Majdan elmerültem egy kacsa rajzolásában. Hamarosan 'Adri a Hős' gomolygó füstöt vélt felszállni a konyha irányából. Fele se tréfa ez nem az indiánok békepipája, ugrottam. Úgy füstölt az olaj, hogy Tarlós István Pesten újra szmogriadót rendelt el. Kivágtam a teraszra a megveszekedett lábost. Jó is lett volna, de a hirtelen friss levegőtől lángra kapott. Nem fröccsent ki vagy ilyesmi, csak békésen égett. Na de Adri a tettek embere, jól nyakon öntötte egy adag vízzel. Emelet magasra csaptak a lángok, de szerencsére nem történt baj. Rizikós vállalkozás volt, de ekkorra én már jó messzire iszkoltam a Khaleddel, akit enyhén felzaklatott a füstös, büdös, tábortűz, a békés szombat délutánján. Iszonyat szag terjengett, kitártunk minden ablakot. Fél órán át felváltva elemeztük a Khaleddel az eseményeket. Nem rémült meg nagyon, inkább csak meglepődött és bonyolultan mesélte, hogy mi is történt. 

Jobban kiakadt azon, hogy később vacsorára kakaót kapott (csak a jószándék vezetett). Nézett rám az ágyból, hogy na busz PÁPÁ, PAPA PFUPFU, után még egy TEAt sem bírok rendesen elkészíteni. Szerencsére nem volt ereje verbálizálni a panaszt, mert el is aludt az istenadta.

Holnapra igyekszünk összeszedni magunkat:))))