A tegnap megfigyelt shopping centert terveztem meglátogatni. Ajándékügyileg sehogy sem állok és itt, már csak kevesebb mint 3 hetem van, ha be akarok szerezni valamit. Márpedig igen.
Reggeli szokásos köreink után útjára bocsájtottuk Adrit. Maratoni munkanapot tervez, pápá.
Mi is szedelőzködtünk hamar. Az egység tehát Kifissia irányába a Neratziotissa megállónál van. Itt lehet átszállni a suburban-ra is, ami többek között a a repülőtérre visz. Mások is a központ irányába tartanak, jó jel, talán megint nem egy fantom.
A karácsonyi dekor itt is impozáns...
Leellenőriztük alaposan...
A metróhoz is jó megfigyelőhely...
Sajnos az első bolt végignézéséig nem tart a jógyerekség, de legalább csak a kasszánál teszi fel a lemezt.
Szokásos boltok, persze amit a múltkor nem vettem meg, most viszont már biztos vagyok benne, az itt épp elfogyott. Szépen vagyunk.
Khaled kedvence természetesen a lift, nyuszikával (szerinte CICA:)...
Van itt szép nagy közért is, oda is bementünk, éhséglázadás ugyan kitört, de nem volt vészes.
Hazafelé megette a fele banánt, amit most vettem. Másik trükköm a metróra, imádja a biztonsági övét kapcsolgatni, régen is játszott vele. Békésen telt így a visszaút.
Gyors ebéd, alvás. Azaz csak majdnem. A Poirot-on keresztül is hallottam, hogy egy idő után riheg, röhög, kopogtat a szobában. Bementem, kérdezem mi ez a kaszinó? Először lapított, de aztán vegyem ki. Na kisbarátom alaposan eltévesztetted a házszámot. Innen te ki nem jössz. Pár pillanatig méltatlankodott, de aztán eldőlt mint a zsák, nem is hallottam felőle egy ideig:)
Az őshazába megérkezett Gábi headsetje, ébredés után videó hívásra készültünk. Jött is az uraság, előadta magát rendesen. Kicsit túlságosan is, mert megosztott figyelmemet arra használta, hogy minnél több tiltott felületet összefilctollazzon. Az asztalt, a székpárnát, saját magát. Teljesen bezsongott természetesen. Gábi vendégei kezdték magukat kínosan érezni, próbáltuk befejezni a trécselést. Na, akkor viszont olyan szívszaggató sírás kezdődött, mint ide Buda. Kaptam is rendesen a fejemre.
Azért nem kell aggódni, megvígasztalódott, de úgy tűnik ez az ő kis lelkének azért sok. Nem érti ki hol van. Szégyenemben odaadtam neki a maradék banánt. Hajlandó volt elmajszolni, közben Barney megnyugtató hangjai duruzsoltak a fülébe.
Nem volt kedvünk lemenni, sütöttem inkább zsömlécskéket, had örüljön. Hát egyből kiköpte, szerintem már ránézésre, pedig finom lett. Kép holnap, ha még marad belőle:)))
Hogy lássátok, a hányattatott sorsú gyermek nem dőlt azért teljesen önnöndugájába, íme egy hosszú és nem túl akciódús videó a fürdésről. Ilyen még úgysem volt...
Valamint egy utána sorozat, maszatos, vizes lencsével...
Két mesét mondtam, a saját nevénél sikkantott izgalmában. Békésen nyugovóra tért:)
Imádom, hogy minden kirándulós nap beszámolójában az első kép egy Khaled fut a célállomás felé:)
VálaszTörlésJó volt beszélgetni ma, hallani a hangotokat! Átküldtem a megbeszélteket, szólj ha nem műkszik.
Köszi a filmet. Jó a szövege Kiskalóznak. A mesét csak mondogassad, lassan szövögesd bele, hogy Kiskalóz ül a repülőre és huss hazaszáll a Thököly útra és ott aztán lesz nagy-nagy öröm és haddelhadd, a népek mind örömtüzeket gyújtanak és örvendeznek folytatólagosan.
VálaszTörlésMi is örültünk Anyisza!
VálaszTörlésNaná azt mindig hozzáteszem Gábi:))) Számít is rá erősen, úgyhogy kössétek fel a gatyátokat:)
A liftes képen olyan mintha behúzná a hasát, ettől sokkal magasabbnak látszik, tiszta nagyfiús. Jól nyomja a sódert, az biztos. A mai élő kapcsolásban is nagyon sokat beszélt, csak tudnám mit... De az "Ágnes" egyértelmű és tiszta volt. :D Hányszor mondtad neki a nevét az elmúlt hetekben??? *)
VálaszTörlésHát őszintén nem túl sokat, de emlékszik rátok az biztos. Ez már többször is kiderült, mert fényképről is mondja, magától. Jó mi?:)))
VálaszTörlés