Az nevet igazán aki utoljára - Csütörtök 31.

Rémisztően indult a napunk és délig nem is volt szabadulás. 6 órakor már végképp nem lehetett visszatartani, muszáj volt felkelni. Mocskosul idegeltük egymást. Adrit felkeltettem 8-kor, hogy jobb ha pattan, mert én most lelépek kicsit. Lerontottam a térre és már jött is a frappé. Könyvecskémet olvasgattam és újra emberi formát öltöttem. Friss kenyeret vittem békejobbomul. Kuled mondjuk egész délelőtt nyígott a kialvatlanságtól, de már kevésbé érdekelt. Voltak azért jobb pillanatai is...

 Ők tudják, én nem értem...

Ebédnél megnyugodott, nyami-nyami sárgaborsó főzelék (vöröslencséből:)))...

Mindkettőnk szerencséjére jó nagyot szunyált és mókuskásan ébredt. Kapott is egy jutalom fagyikát. Épp Bob Mestert nézi a SÜNIs részt...

Míg ő falatozott végre kitaláltam a délutáni programot. Rohantunk a metróhoz, némileg szalonképesítve...

Uticélunk Pireus irányában található, Moschato és Nea Faliro megálló között. A metróról néztem ki korábbi utazásaink során, de nem volt egyértelmű a dolog. Most mégis megpróbáltuk, már a metrózással is jól ellettünk volna...

Szóval közvetlenül a metró és a házak között (fallal elválasztva), van egy igen hosszúkás park, kígyószerűen tekergőző sétánnyal. Közben elszórva mindenféle érdekességek. Berontunk...

Tisztára olyan mint a 'Titkos kert'...

rozmaringot is érdemes innen lopni, sövényként nő...

az első megállónk...

és a titkos meglepetés...

érett sárgabarack hullott alá...

az elsuhanó metró páholyból...

Sokat libikókáztunk is, nagyon jóféle konstrukció...

Rövid átkötő szakasz, mosolygó bogárral...

Felsejlik második állomásunk...

Az ész megáll és egy helyben toporog...

Ilyen az, aki Barneytól tanulja a bújócskázást. Tíz pont!

Erre a terepre én is azt mondom, hogy durva. Pláne, hogy rajtunk kívül nem volt ott senki. De nem csak a játszón, hanem úgy általában. Pedig tekintélyes időt eltöltöttünk és mégis csak véletlenül tűnt fel pár figura. Hétvégén Adrit is el akarjuk vinni, akkor majd újra teszteljük.

Harmadik stáció...

És persze újra mászás és csúszás. Közben ellenőrzi, hogy megvagyok e:)))...

AHH! ÁGH!...

Kicsit lejjebb megpihentünk...

Természetesen a MANA HÉJA megy a szemétbe. Aztán még 10 körben minden más, amit előkotortam...

a botocskagyűjtés sem maradhatott ki...

Szuper ez a hely, ebben egyetértettünk. Minden jó, ha a vége jó...

Nem mentünk a park végéig, innen visszafordultunk. Nettó fél óra a táv, úgy is hogy rohantunk mint az őrült. 

Aztán még macskát látott...

Majd a forrást is megtaláltuk. Volt egy kukázós, az erre az udvarra szaladt be. Alant a felhozatalnak egy kis töredéke. Eléggé takarták a bokrok a terepet, de így 12 vörhenyes rémséget tudtam megszámolni. Kuled gyökeret eresztett, úgy kellett felkapálni...

Feltuszkoltam a metróra, bár nem nagyon akart hazajönni. Biztattam, hogy az itteni korcsot megetetheti. Véletlenül volt nálunk macskakaja...

Itthon folytattuk a békés együttműködést. Vacsora, fürdés, lefekvés bárminemű nyígás nélkül:) Öröm és bódottág!

Holnaptól Adri szabin lesz, az már tömeghisztéria. Igyekszem változatos programokkal szórakoztatni őket és benneteket:) 

A piac a mi őselemünk - Szerda 30.

No lássuk, lássuk! Merre sodort minket. Leginkább a délelőttről, mert du. nem tudtam dokumentálni, mert egy L.F. Jóska vagyok.

Barátságos 7 órai ébresztővel jól indult a napunk. Ez nekem már tiszta hawaii:) Khaled remek formában volt, magát akarta nézni a tvben. 

Elindultunk Adrival, mert kellett a piacról ez-az. Ilyenkor mindig rájövök, hogy hülyeség szombaton menni. Alig akad ember, teljesen ráérünk, stb. Sőt ha Adri nincs ott, akkor bátran nézelődhetünk és fotózhatok is. Pl. az utódját, amint a földön pepecsel és egy öreg bácsi megsimogatja a fejét...

ill. amikor az ujját egy retkes lukba dugja, Athén egyik legretkesebb utcáján a piacfelé menet...

De nézni is tud, csak úgy...

Ez a piacozás tetszőleges időt kitöltő program. Ha ráérünk, felhívom a figyelmét a halas boltra. Jó lenne, ha leülhetnék az ajtóba kávézni, de ehhez nem elég üzembiztos...

Már a piacon, kinézte a narancsot valaki (szerintem félhajléktalan) kezéből...

Amíg falta, végre itt is körül nézhettem...

Életveszélyes a piacon, a cseresznyék megúszták, olajbogyót viszont lopott...

Itt vesszük a tojást, a néni irtó nagy arc. Mindig kérdezi, hogy ugye a gyereknek veszem és hogy szereti e a tojást. Csak rá kell nézni...

Az araboknál megpihentünk, egyiptomi testvéreinkkel barátkoztunk. Itt is sok érdekes egyiptomi portékát árulnak. Viszont még az elején szólt az eladó (nem azonos az üzlet tulajdonosával!:))), hogy ne itt vásároljunk, hanem a Kleopátrában. Lojális személyzet. A nagy barátságra tekintettel még dobozos üdítőt is kaptunk. Jó kör volt!...

Visszafelé én öngyilkos módon Monastiraki felé akartam menni, de Kuled ugyanarra vissza. És lőn, bár a halas boltnál sikerült kicseleznem. A zenélő trafikot viszont nem úsztuk meg...

Aztán pihengetett, kissé már be van csápolva. Hazamenni persze nem akart, végül vinni kellett...

Itthon már készen várt a spenót, amit ezúttal kiköpött. Minden második alkalommal eszi meg, de akkor tonnaszámra. Úgy kell neki. Maratoni alvás következett, volt mit bepótolni. 

Délután jöttek a felhők, dörgés, villámlás. Itthon vártuk, hogy mi lesz. Aztán lemerészkedtünk a boltba. Kár, hogy nem vittem pénztárcát. Újabb kör. Macskaetetés. Téren Jezaval botozás, kis labdázás. Kár, hogy nem vittem fényképezőgépet. Majd eleredt az eső. Először megbújtunk a templomnál, de nem akart elállni. Fiúk is kidőltek, főleg az enyém. Kár, hogy nem vittünk esernyőt. Bár a Kuled fergetegesen szórakozott, nem akart bejönni az esőről. MÉG, VÍZ! Hát ennyi az annyi.

Új bérlet, új élet - Kedd 29.

Végre tegnap megvásárolhattuk a bérleteket, így ma már szabad volt a vásár. A délelőttöt még nem használtuk ki erre a célra, de volt muri így is. Én a nagyszerű új fehérítőmmel önfeledten mostam, ebédet főztem. A fiúk leugrottak egy körre. Gyors kör volt, de ki a kicsit nem becsüli...

Főként játszódtunk. Nem igénylik az intellektuális ötleteimet. Szerintem az autót tolni kell, maximum egy könnyebb karambol...

Igen korán ébredt, nyűgösködött már 11-kor. Én 6-kor nyűgösködtem, de az senkit nem érdekelt. Segített befejezni az ebédet, majd elfogyasztotta (a nagysikerű currys rizs és csirkés-gombás szósz). 

Mondtam, hogy ha gyorsan elalszik, délután megyünk a metróval. 

Csoda, hogy azzal ébredt: MAMA, VONA, TÉ! és még kóvályogva, de vette a cipőjét. A kék szandált, amit a DUDUStól kapott. A másikat a DEJDItől. Rólam nem esett szó.

Az időjárás még mindig kalandos, de mi nem csüggedtünk, megnéztük a Thissio játszóteret (ahol leszakadt a hinta). Ez a metró bakker (nem tudom megemészteni, bocsi!:)!!!!...

A lényeg a végénél a kis kert...

Szerencsére megnyitott a játszó ollé...

Visszafelé lecövekeltünk. Mond szépen tűzoltóautó. TÜSZ!

Arrébb vonszolódva nézhettem a romokat, Kuled várta a metrót...

Már itthon, elugrottunk tejecskéért, persze ajándék is járt. Hihetetlen, mások 20 centet fizetnek az ilyesmiért...

Jól elfáradtunk, megettük az ebédmaradékot. Khaled elfogyasztott egy fagyit is. Ettől különös víziói támadtak. Közölte, hogy most DEJDIt fog rajzolni és úgy is lett...

Engem Rákuramra emlékeztet a Spongyából, de tagadhatatlanul van neki szája (a legalsó vonás a jobb sarokban, valamint szeme (2 pont a két kacs tetejénél). Fenomenális. További műelemzéseket várok:). Az alábbi pár napja készült, repülő a Khaled áthúzása ellenére is...

Maga a művész...

Hamar neki fogtunk a fürdésnek, lefekvésnek. Nem túl rózsásak az éjszakák, remélem telihold van és hamar megszűnnek a panaszok. Amellett az esti rituálét is stabilizálni kell, mert nyúlik mint a rétestészta. Ugyebár eddig vakhang nélkül beszunyált egész életében. Újabban igényli az esti beszélgetést, mesélést, aminek én igazából tökre örülök. Na de tegnap már 3 könyvet kellett többször végigolvasni, minden elemét megbeszélni. Plusz Adri ugyanezt arabul:) Aztán mese a BUBÓról és DEJDIről, majd énekelés. Aztán még ordítás, hogy itt fáj ott fáj, orrfújás, pisilés, kakilás. Szerencse, hogy van türelmem a dologhoz, mert eddig nyugtom volt kétségtelen:). Még tesztelem, hogy mely elemekhez ragaszkodik, mit lehet elhagyni, aztán nem lesz kecmec (feltéve, ha apja be nem rohan egy köhögésre és karjában el nem ringatja, mint ma délben:).