Kedd 29, fegyverszünet és játszóház

A tegnapi korai lefekvés áldásos hatása: ébredés fél 6-kor, becsurrantva. Annyiban szerencséje, hogy ha ez a kis malőr nincs, biztos ráhajtom még az ajtót. Kezdődött is. Semmi rendkívüli, de azért nagyon vártuk, hogy Adri felébredjen. Becsülettel játszódtak is, de aztán hirtelen eszébe jutott, hogy korán kell mennie. Kacag a májam! Jó vicc, de leszarom, ha itt van csak eggyel több hagoskodó bajkeverő. Annyi a különbség, ha kimegyek a képből a Khaled Mamázik, az Adri egyenlőre Pipizik. De nem fogok csodálkozni, ha hamarosan áttér a mamára ő is, az egyszerűség kedvéért.

Adri el, mi lementünk a boltba. Jó áron adták a banánt, bevásároltunk belőle. A mandarint egy időre hanyagoljuk, megint szét van marva a s..ge. Nem csoda, ekkora mennyiség, jó hogy a beleit nem marja szét. 

Tekintélyes adag pirostészta elfogyasztása után korán aludni tért. Nem baj, mivel féltem volna zárt szobában, kettesben tölteni vele a délutánt, úgy döntöttem elviszem a játszóházba, lássa kivel van dolga.

Egyébként egy érdekes időjárási körülményre lettem figyelmes. Még tesztelem, hogy tényleg így van e. Délelőtt hamar felmelegszik a levegő, süt a nap, minden szuper. Az ok, hogy korán sötétedik, de délután mindig felélénkül a szél, és a felhők is elkezdenek gyülekezni. Aztán reggel megint szép tiszta az ég. Ezért sem kultiváljuk a délutáni szabadtéri programot.

Na hagyjuk is, nem értek én ehhez. 

Khaled értékelhető mennyiséget aludt, kómásan, de jókedélyűen ébredt. Nem hagytam magam eltéríteni, szaladni kellett. Az út kb. fél óra, a Metro Mall-ig (ez a távolabbi pláza). Békésen telt a metrózás, szerencsére nem volt sok utas. Először a játszóházba siettünk, azért először, mert titkos tervem szerint a szaladgálástól bekábul, kiéhezik és banánnal szedálva tűri, hogy benézzek pár boltba. Ördögi nemigaz?

Szerencsére nem voltak sokan, a moderátor csaj is helyes volt, beszélt angolul is. 

Az egység neve Volta Fun Park, eléggé fellengzős:) Van benne kávézó a szülőknek, tündérmese terem, kiscsaj partyknak, kalózhajó "terem" kissrác buliknak, kisvonat, jégpálya, mindenféle játékgépek gyerekeknek.

Ami minket érdekelt az a 'Kalózok Dzsungel Labirintusa' névre hallgató egység. Bambusznak látszó tartó oszlopok között, mindenhol háló kifeszítve, szivacs, polifoam minden mennyiségben. Lehet felmászni, lecsúszni, átbújni, stb. Ez a cucc 5 euró, kap a gyerek egy matricát és egész nap ott lehet akár, de lehet ki-be mászkálni is. Természetesen engem is beengedtek, kicsit ciki voltam, a többi szülő, vígan iddogált, bulizott a kávézóban. 

Számomra vicces volt (sosem voltunk ilyen helyen), a Khaledet gyakorlatilag semmi más nem érdekelte, mint a terem központjában található labdahalom. Be volt rezelve, meg különben is dagi, ha akart volna sem megy elsőre a torna:)))

Hosszas könyörgésemre párat csúszott, röhögött, de inkább visszament a labdákkal beszélgetni. Íme..

A többi gyerek visítva rohant, föl le, csúsztak ugrottak. Megpróbáltam felcsábítani valamerre (mondták, hogy felmehetek én is), de a kis tohonya be volt rezelve:))) 

 

A kisfiú Mikael, óriási partiarc, úgy mászott, mint egy kis majom. Khaledkát ez nem hatotta meg.

 

Jól mulatott azért, nem kell félteni, de nem volt átütő a siker. Az igazsághoz tartozik, hogy a többi gyerek régi motoros volt, ismerték a járást. Talán ha többször megyünk kicsit tovább merészkedik. 

A legviccesebb az volt, mikor Sátánkával (angolul beszélő, Athina névre hallgató kis görény) tárgyaltam arról, ne dobjon mégegyszer fejen labdával, mert letépem a karját és bedugom a seggébe. A Khaled közben odajött, két kézzel maga felé fordította a fejem: MAMA! (mondta nagy komolyan) BABA NEM! és még egy hosszas halandzsa. Vagyis legyek szíves ne beszélgessek mással, mit nem értek ezen. Nem mérgesen mondta, inkább ahogy egy félkegyelműnek magyaráz az ember. Háj Szőr!

2 óra elteltével kifelé kezdtem terelni, nem ment nehezen, kezdtek sokan lenni. És persze rohant a zenélő kocsikhoz, lovacskákhoz, tudjátok, ami kemény dollárért villog, mozog, zenél. 

Alaposan körbenézett...

Választott egy járművet. Elmagyaráztam a várható hatásokat, mondta oké...

És erre tessék...

A karomból nézte végig, ahogy az 1 euróm semmivé lett.:)))

Búcsút intettünk, irány a vásárlás. Cselem bevált, evett, ivott. Én közben 2 ajándékot is tudtam venni, 2 különböző boltban. 

A visszaút is békés volt, elnézést kérek azoktól, akik a horror miatt olvasnak:)))

Már itthon, Garfieldnézés közben elfogyasztott egy csomag virslit, mikroszkopikus kenyérdarabkákkal. Megfürdött és látszólag elégedetten aludni tért.

 

Hétfő 28, laza armageddon

Megint elcsúsztam a bejegyzéssel. Mentségem legyen mondva, hogy nagyon elfáradtam és íly módon nem volt  erőm számottevő ellenállást kifejteni az egyiptomi választások első napja miatt extázisban lévő Mr. Ahmed Tigris ellen. 

A nap gyanútlanul indult, korán keltünk, tettük a dolgunkat. Gyönyörű idő ígérkezett, célbavettük hát a tegnap felfedezett játszóteret. Adri elindult reggel, mi is nemsokkal utána.

Az Omonián kezdtünk, útbaejtettük a piacot, vettünk tojást, rízst. Lassan jobb lenne ha tyukokat tartanék, annyi tojást fogyasztunk. Becsempésztem az útvonalba egy kis ajándékvásárlást is. 

A Khaled angyalian viselkedett, semmi bortrány, semmi panasz. Nagyon büszke voltam rá. 

A játszótéren aranyosan elvoltunk, a sláger továbbra is a csúzda, de ma hajlandó volt kipróbálni a libikókát, amitől tegnap még mereven elzárkózott. Tetszett neki nagyon. 

Ettünk mandarint is természetsen, anélkül nem telhet el délelőtt...

Próbáltam egy normális képet készíteni magunkról is. Nem sikerült...

Jött egy kislány, homokozó cuccal és jobb híján, egy fa körül lévő mélyebb kavicsban játszódott. Tudtam, hogy külföldiek, úgy is volt:)) Khaled nagyon ácsingózott, legközelebb az ő felszerelését is visszük.

Hazaindultunk, metrón is édesen elvolt, szórakoztatta a közönséget. Kedvenc megállóm Thissio felülről...

A Kukás is velünk kirándult...

Sejthettem volna, hogy valami nincs rendben. Itthon megebédelt és aludni tért. 1 óra múlva már fent is volt, szemmel láthatóan nem aludta ki magát, de nem volt hajlandó tovább pihenni. 

A továbbiakat nem részletezem, a palettán szerepel lerántott tányér, hamutartó, ellopott cigisdoboz, pénztárca. Mindenfelé szétfröcskölt (kiprüszkölt) üdítő, szétdobált ennivaló, összefilcezett szőnyeg. Olyan tempóban ment a pusztítás, hogy nem bírtam lépésttartani vele. Mire az egyiket feltöröltem, összeszedtem, közben már valami más tragédia történt. Ez ment egész délután, kisebb szünetekkel, pihenőkkel, de szerintem akkor csak gondolkodott, hogy mit is lehetne még tönkrevágni. Próbáltam újra lefektetni, de az csak olaj volt a tűzre. 

Egy konkrét példa, ebben nekem is van részem, tanulságos:)))Uzsonnához készülődünk, közben Pingu nézés. Mivel kirugdossa  maga alól a szőnyeget és a földön óhajt álldogálni, gondoltam átrendeztem a szőnyegeket, hogy ezt megakadályozzam. Közben levertem a majonézes üveget, szilánkosra tört a földön. Villámjani módjára próbáltam feltakarítani, nehogy belelépjen, távoltartani persze nem lehet, közben ő (figyelmem lankadását kihasználva) leszedte a tányérról a kést és azzal menekült. Rohantam utána, ő vissza, be a szilánktenger közepébe. Felraktam az ágyra, szájába a kedvenc felvágottját. Tovább takarítok, közben elfogy a husi, úgyhogy lerángatja a kenyeret, szétmorzsolja, illetve a szájában lévő darabot bőséges nyál kíséretében szétköpködi. Aztán püföli a számítógépet, mert végetért a Pingu (amit addig nem nézett), majdan ki is kapcsolja és ordítani kezd, MOOMOOOO! Ez volt a kellemes uzsonnánk, összes húst megette, én állva a konyhában a maradék kenyeret, a majonézről ne is beszéljünk.

Aztán eldugta a slukit, égen földön kerestem. Szerencsére Adri időben érkezett, ön és közveszélyes ténykedésünk nem fordult tragédiába. Azzal a lendülettel lementem a pékségbe, friss levegőt szívni:)))

Persze hulla fáradt volt a gyermek, fél 7-kor lefektettük, mert már nem bírt magával. Én is követtem a példátját, jobb ezt nem tovább tetézni:)))

Vasárnap 27, némi szarakodás de aztán party

Eddig tartott a lelkesedés. Próbálkoztunk, de csak fejhangú ordításra (Khaled+Én) sikerült Adrit felébreszteni. Ezek után persze, hogy engem követelt. Nem volt mese, felkeltem. Mindenki haragudott mindenkire:) 6-ot ütött az óra. Adri egy ideig ténfergett, majd fejfájásra hivatkozva visszafeküdt. Nagy volt a kísértés, hogy leöntsem benzinnel, de pillanatnyilag kifogytam a benzinből.

Sebaj, a jó asszony sosem csügged, folytattuk a reggelt a szokásos módon. Khaled újabb leckéket vett főzésből, bár ezúttal az eredmény elmaradt a befektetett munka és mocsok mellett....

Én összeállítottam a rakottast, hogy hazatérvén csak a sütőbe kelljen lökni. Vártuk Adrit, hogy felkeljen végre. Hiába mondom, hogy nem indulhatunk túrázni 10-kor, mikor a gyerek már 4 órája teljes erővel tombol, mert legkésőbb 12-re vissza kell érnünk, akkor tud csak ebédelni, mielőtt kidől. Támadt némi feszültség, de tettlegességre nem került sor. Nagy nehezen elindultunk, roppantul sajnáltam magamat. Pedig remek programot terveztem. Bejárjuk az Ókori Agórát, Khaledka pusztítja az antik kincseket, stb., aztán a zsibvásárban nézelődünk. 

Ehhez képest először megálltunk az első parkban, hogy a sajtkukac kicsit sétáljon...

Aztán Adri javaslatára az ellenkező irányba indultunk. Ezt nem bántuk meg, találtunk remek játszóteret, a nap is szépen kisütött. A Kalóz leírhatatlanul boldog volt, végre csúzda... 

na videón is...

elegáns hinta...

csinos háttér...

Visítva szaladgált, nehezen vonszoltuk csak arrébb, egy órával később:)

Az Agórára csak benéztünk, persze meghallgattam, hogy ha előre szólok, hogy ez ilyen szép, akkor ő hamarabb felkelt volna. Hol az a benzin??????

Reméljük jövő vasárnap lesz időnk bejárni. Lesétáltunk Monastiraki-ig. Zsibvásár kutyafuttában...

Éreztük, hogy fogytán az időnk, de nem volt mit tenni... Úgyis lett...:)))

A metrón mindig ezt a pozíciót veszi fel:).

Gondoltam ha már úgyis alszik, igyunk meg egy kávét békében. A saját kis terünkön ültünk be egy kellemes egységbe. A mester tovább horpasztott...

Kialudta magát, rögtön HAMM és TEA!

Szaladtunk haza, benyomtam a sütőbe a rakottast. Szedett-vedett eledel, az volt benne amit találtam. Rizst elfelejtettem venni, úgyhogy krumpli, a cukkini megfogyatkozott időközben, úgyhogy mellé raktam egy kis édesköményt és zöldbabot. A ragu marhából készült. Tetejére sajtos yoghurt. Csam-csam.

Esélytelen volt, hogy újból szundikáljon a gyermek. Én azért ledőltem olvasni, bár pihenésnek éppen nem nevezném. A Khaled döntötte el, hogy éppen mit és melyik újságban olvashatok. Szerencsére áttért az összes könyv és egyéb tárgyak kihordására a nappaliba:)

Nem erőltettem sokáig, inkább sütöttem palacsintát, az is relaxál. Újra szuper lett, kezdem magam elbízni.

IT gurut képzés...

Később Adri indítványozta, hogy menjünk vásárolgatni. Nem tiltakoztam, ha ő ott van, talán pár boltba is bejutok. Célbavettük a Kifissia felé lévő bevásárlóközpontot.

Na persze, én semmiből sem tanulok. 5 körül értünk oda, rengeteg ember jött arrafelé, ment a nyüzsgés. Mindenki sétálgat, nézelődnek, cseverésznek. Pár perc múlva lett gyanús, és igen! Advent első vasárnapján délután 5 órakor minden bolt ZÁRVA volt. Az Adri röhögőgörcsöt kapott, mert ő eddig csak a szellem centerben járt. Nekem 4 próbálkozásból eddig 2, nem is olyan rossz. Beszarás. Nem szórakoztunk, felvettük a ritmust és elegánsan sétálgattunk a tömeggel. Az emeletről zene hallatszott, a mozi irányából. Kínunkban felmentünk, nem kellett volna. Ugyanis a Táncoló Talpak 2. premiere volt 2 napja, erezd el a hajam. Jégpálya, buli, tobzódó óvodások tömkelege. Kiskhaled sokkos állapotba került. 

Egy bolt volt nyitva, mégpedig a mozi szuvenír boltja. Kétszer ácsingózott már hasonló elött, bent rogyásig a mindenféle pingvinek...

Már elvesztem, tudtam. Megkértem Adrit várjanak meg kint, megveszem ezt a porfogót karácsonyra. Sajnos nem tudta visszatartani:)))

Khaled és NÚNO (ő így nevezi)...

Meg kellett zabálni, puszilgatta, mutogatta mindenkinek még a metrón is:) Mielőtt más katasztrófa érte volna a családi kasszát (pop-corn, zenélő autók, stb.) elhúztuk a csíkot. A Khaled is transzba esett már, ugye régen volt az alvás. A fürdést sem erőltettük, boldogan elterült. NÚNO pingvint nem akarta magával vinni, aszongya NINNANO, MAC(kó)!:)

Szombat 26, lokál piac és meglepetések

Közepesen hajnali ébredéssel indítottunk. Egyenlőre nem dobom ki a zsákot. Aztán a Khaled sokkot kapott, mert a szobába lépve nem látta a laptopot az asztalon. Mielőtt krokodilkönnyeket kezdett volna hullajtani, megmutattam neki a kanapé mellett leledző gépet. Este ugyanis filmet néztünk és áttettük. Többet ilyen hibát nem vétek:)))

Reggeli peluscsere, az occsó is remekül áll rajta. Ezen kívül még zokni van rajta, és a szájában, igen, jól látjátok egy mécses...

Rendet vágtam a konyhában, vártuk Adrit, hogy indulhassunk a piacra. Összeszedtük magunkat. Ám ki hitte volna, hogy a kapuig megtett úton két meglepetés is ér minket. Az első a liftbe lépve...

Csodás egy lufi volt, de ragaszkodtam hozzá, hogy az elsőn kidobjuk. Szerintem a fába szorult férgeké (3 ill. 5 év körüli, megállás nélkül fejhangon visitó szomszédgyerek), ezért ne ordítsanak pluszban:))) 

Ahogy leértünk szembe jött a kedvenc szomszéd bácsink és kézzel lábbal magyarázta, hogy várjunk egy kicsit, mindjárt jön, hoz valamit. Jött is, és ezt kaptuk...

Aki ragaszkodik, hozzá hogy az 'arab bevándorló unicefes szatyorral', magas labdát leüsse, ne fogja vissza magát.)))

Nem mellékesen kiderült, hogy Alexandriában született, "hazavándorolt" görög család sarja és egész jól beszél arabul. Teljesen elolvadtunk és ezúttal a Khaled is tudta mi a jó modor, csókot dobott, mosolygott, nagyon örült a kincseknek. Gondolkodunk, hogy mivel tudjuk meghálálni:) 

A csomag a következőket rejtette...

Nem találok szavakat:)))

Na de vissza a piachoz. A Michele Voda utcán van, rögtön a sarokról indul. A hozzánk közelebb eső szakaszon hosszan sorjáznak a ruhások. Van itt mindenféle népség a már korábban említett protékával. Feketék: cd, elemek, öngyújtő, cigaretta!!!. Kínaiak: cipő, pakisztániak: háztartási árú, cigányok: fehérnemű, melegítők, kabátok. Görögök: olasz, ill. kínai jó minőségű ruhával, cipővel. Színes és jókedélyű forgatag, úriasszonyok is vásárolnak. A portéka vagy nagyon szép, vagy nagyon olcsó, így mindenki megtalálja a számítását. Nekem nem volt számításom, de nem is lehetett volna. Rohantunk a gyümölcs szekcióhoz, mielött a Khaled szétveri a babakocsit. Hamarosan fel is tűntek az árusok. Már a múltkor is megállapítottam (az Epideuros utcai piacon), hogy itt sokkal szebb a zöldségkínálat, mert ezek többnyire kistermelők, akik a saját cuccukat hozzák. 

Vannak bácsik 4-5 féle almával, nénik 2-3 féle padlizsánnal, ugyanennyi cukkinivel (virágjával is árulják) Vannak a hagymás-krumplisok, a citrusfélések. Valamint a kedvenceim a levélzöldségesek, mindenféle egzotikus salátával, friss fűszerekkel. No meg persze az olajbogyósok, a halasok (ez is van, de a nagypiacon olcsóbb), fűszeres és csonthéjasosok:))) igazán minden kapható és az árak is kedvezőek. De elsősorban a kiszolgálás. A nagypiacon a nagykeres maffiózók tipikus vérszívók, itt ha kérsz egy kiló mandarint, tuti tesz még rá, vagy ad a gyereknek egy szilvát. Ez egyik standon ottfelejtettük a répát és a paprikát, a bácsi meg rohant utánunk, tündéri. Maffiózók itt is vannak, de mivel nagy a kínálat, ki lehet őket kerülni. Egy szó, mint száz, remek dolog ez a piac:)

Visszafelé az Achranon-on jöttünk, Khaled is had szaladgáljon. Tovább tartott, mint a piacon átverekedni a tömegen, de legalább jól elfáradt.

Hazatérve nekiálltam a mentás csirkeragulevesnek, a Khaled pedig újabb főzés előkészítő feladatot kapott. 

Nagyon élvezte. Műzlit (ehető, de nem túl csábító) adagol egy láboskába...

Koncentráció...

A leves osztatlan sikert aratott. A Kalóz már nem vacakol sokat, bőröstül, porcogóstul pusztította a szárnyakat és minden elérhető húsdarabot. Még az Adritől is vissza kellett kérnem amit neki szedtem. Elképesztő volt, azt hittem szétpukkan. Nem pukkant meg, de 2 órát aludt utána:)))

Az volt a tervem, hogy itt hagyom őket és elmegyek vásárolni, de én is leragadtam ebéd után. Sebaj, azért kaptam egy kis eltávot és visszamentem a piacra körülnézni még alaposabban. Nem volt botrány, jól elvoltak. Tévéztek, és a tegnapi torony elfújós játékot játszották állítólag. 

Igyekeztem meghálálni a kegyet, és megsütöttem a délelött óta pihengető linzert:)))

A végén még megtanulok sütni...

Tényleg nagyon finom lett, ki hitte volna...

 Ma még alig rajzoltunk, gyorsan be kellett pótolni, videót is kaptok róla:)))...

Csodálkozom, hogy a gyerek halandzsa nyelven beszél, mikor én ilyenek mondok: Repülő, itt a farka, itt a teste...:) Ezt még vehettem volna egy órán keresztül, folytattuk a magvas beszélgetést.

Vacsorára bundáskenyeret ettünk, a rend kedvéért én tejföllel, sajttal. Ez jut nekem:)))

A fürdés sajnos sírásba torkollott. Felajánlottam magamat, jött is boldogan, bulizni. Beugrott a vízbe, de ordított, mert a nap folyamán elfogyasztott tekintélyes mennyiségű szőlő és mandarin megtette a hatását. Ahogy a kimart sejhajához hozzáért a víz, teljesen kikészült. Nagyon sajnáltam szegényt, kiraktam a kádból állt ott és szenvedett, mert szeretett volna lubickolni, de nem bírt. Még egy próbát tettünk egy krémezés után, de papírkutyuska csak nem állta a kínokat:) Csóringer. A büdös lábát azért megfürdette, a többi büdös testrészét majd holnap.:)))

A sóliszt barátaink még nem száradtak meg, működés közben majd holnap láthatjátok, addig is az előzetes...

PÁPÁ!