Eljött hát a második felvonás utolsó napja. A holnapi már nem ide számít, akkor csak visongani fogunk. Ma még hoztuk a formánkat. Adri felkeltése ma is komoly kihívást jelentett mindkettőnknek. A többi sima ügy...
Összevakartuk magunkat és elmentünk a piacra, Kleopátrába bevásárolni. Főleg Adrinak a magányos hetekre, de a hétvégi lakoma is beszerzésre várt. 6-szor vitette magát a toilettre az apjával, valamiért ez nagyon tetszik neki. Amolyan férfias ügy, vagy az Adri jobban tud célozni. Mert azt persze mindig megmondja, hogy hova menjen a locsolmány...
A halat is kettecskén vették, én parkolópályán figyeltem...
Ezt a csávót a halasok sem bírják ép ésszel. Olyan gyönyörű kagylót kaptunk, mint még soha...
Megvettünk mindent, a Kuled tesztelt (banán, olajbogyó). Általában hülyének néznek a bogyósnál, mert mindig megkérem, hogy ne túl sósat adjon, mert egy 2 évesnek lesz:).
A felnőttebbek engedélyt kaptak egy kávé elfogyasztására a téren. Persze csak egyesével...
Új utca a metró felé, új látványosságok...
A legizgalmasabb rész, a lift...
Bár vannak apró problémák...
Még az utcánkban is vártak élmények...
Ó Yorgo, igazi görög ezermester. Ez alkalommal hosszasan beszélgettünk és kiderült, hogy most megy nyugdíjba, 16 év után bezárja a műhelyét. Előtte világutazó szerelő volt, pompás figura...
A macskáját már ismeritek. Yorgó utazgatni fog, a lánya Németországban él, a fia Tesszalonikiben...
Kölcsönösen sok szerencsét kívántunk egymásnak, hiányolni fogjuk. A macska marad, vannak itt neki bőven pártfogói.
Itthon macskáról halra nyergeltünk...
Sosem hagyjuk eleget gyömöszölni a halat, most is sírás lett a vége, mikor betettük a sütőbe. Na nem a barátját siratja, de MÉG, MÉG, PICI AGH!...
Némi olajbogyóval vigasztalódik...
Főzés közben jó hírt kaptunk, megszerelték Adri gépét (vagyis az enyémet). Azonnal kapta magát és szaladt érte. Hamar visszaért, pont elkészült az ebéd. Minden hiperfasza, leszámítva egyet.
Úgyis régóta várta, hogy megszabaduljon a magyar Windowstól. Kitaláljátok?...
Ajándék lónak ne nézd a fogát, el fog vele boldogulni. Én is örülök, hogy "Andris" magához tért. Tudtam, hogy nem adja föl:).
A délutáni pihenő alatt már látszott, hogy nem érdemes a tengerpartra menni. Szeles, felhős idő kerekedett. Volt amúgy is feladatunk. Tegnap este elintéztem az online check-in-t, de Adri már nem tudta kinyomtatni. Laza fagyizással egybekötött sétára indultunk. Nem sejtettük, hogy ez egy bonyolult feladat. A környéken millió webcafé van, de nyomtatásról még nem hallottak. Kb. mintha hegyi gorilla mancsából készült hamutartót próbálnék rájuk tukmálni, úgy néztek a pendrivera. A fotós boltban, ahol lehetne printelni (és amúgy tárva nyitva állt), a faszi közölte, hogy sajnos ő nincsen nyitva. Kérdésemre, hogy vajon tud e valami alternatívát, csak azt mondta, hogy így szombat délután nehéz lesz. Kapbe bátya (ide se jövünk többet)! Elmentünk az Omoniára, nyilván az alvilág kezében van az athéni nyomtatás. Még ott sem, bár itt találtunk végre egy segítőkész fotóelőhívó helyet, de neki a pdf-fel nem sikerült megbirkózni. Viszont megmondta a tutit. Syntagma, Visl utazási iroda internet terme. Végigszáguldottunk a Stadiou úton és valóban.
Íme Kuled-Adri beszálló kártyája. Ő maga közben Pingut néz...
Újabb jutalom, a város egyik sztár cukrászdája. Két ismeretlen édesség...
Nem tejberizs, de tejes. Talán ánizsos íze volt, nagyon érdekes...
Azt hittem Adri tudja mit eszünk (nem), de majd legközelebb megkérdezem. A másik darabot, ami leginkább a krémesre emlékeztetett a téren fogyasztottuk el. Krémes, de fehércsokis krémmel, mézes beütéssel. Már csak a villa maradt utána...
MacSzerelőbácsi villával is Mekk Mester...
Végre kiderült, mért fut így a gyerek:)))...
Hát egyik sem egy Hasselhoff:)
Ilyen idő volt, de szerencsére megúsztuk...
A II. Kaland Szakasz végére jó tanács helyett, egy fenyegetés...
Holnap jövök...
