Így pihenünk mi - Péntek 13. (juj!)

Mostanában rendszeresen hamarabb ébredek, mint a Khaled. Öröm és bódottág:) Sokkal nem, de legalább eszemnél vagyok és nem akarom felnégyelni egyből. Adri kedvesen megkért, hogy csukjam be az ajtót magam mögött, ha kimentem. Jó kezdődik a családi hétvége:) 

Kuled megnézte a 101 kiskutyát. Már vannak kedvenc részei, nincs teljesen transzban, akkor heveredik oda, ha valami izgalmas következik...

Hamarosan rátértünk a reggelire (miután megevett kettőt)...

Szünet után folytatás...

Ez így mind oké, csak sajnos később az Adri jóízűen befalta az ízletes lakomát 'igaziból'. Már a felénél tartott mikor észrevettem, nem mertem szólni. Próbálkoztam, hogy ugyan ne egye meg, már hideg, megkeményedett, nem finom. Jó ez, aszongya, 3-at is meg tudna enni. Kifordultam a konyhából:))). Sajnos később megnézte a képeket a gépben. A videókat szerencsére nem látta. Kérdezte, hogy mégis mitől volt 'kemény és nem finom' a reggelije?:))) Hát megjárta a hadak útját, de a földön nem volt becsszóra:))). Ejtettük a témát, nem akart többet tudni.

Inkább napfürdőztünk...

Szerelő bácsi...

Azt nem is írtam, hogy a héten volt nálunk villanyszerelő. Most már lesz mindig meleg víz, nem kell a biztosítékot figyelni:).

Én a konyhában ejtőztem, ők buliztak...

Az ebéd kiváló rántott gomba. Imádtuk. Kuled lepihent.
Délutánra jöttek a felhők, esegetett is, de nem volt reménytelen. Tehát Kifissia és séta. Ha nagyon esik, legfeljebb elmetrózunk és vissza. Mire odaértünk, kisütött a nap, szerencsénk volt...

A park bejárata. Csak ősszel láttuk (akkor se volt csúnya), na de most...

Helyszínt tudni kell választani...

Adri a szokások rabja, ugyanabba a kávézóba mentünk, mint októberben. A másik asztalnál kedves anyuka, kisbaba és kisfiú. Döcögősen indult a kapcsolat, Khaled visítva vette vissza a cuccát, kisfiú ordított. Részünkről csokis keksz, tőlük nápolyi kellett a barátsághoz...

Itt már teljes az egyetértés, szaladgálnak a sövényen át...

Minket persze csak az ellátmányért keresett fel néha, vígan elvoltak. Adrit kellett az elején folyton leütni, hogy ne akarjon mindenbe beleavatkozni. Pl. el fog esni (elesett-felkelt), piszkos lesz a keze (piszkos lett-később megmostuk), fennakad a bukszuson (fennakadt-kisfiú leszedte). Nem gondoltam, hogy ennyire aggódós ez a fater. Én pártoltam, hogy egyedül oldják meg a kis ügyeiket. Közben a nővel is összehaverkodtunk orosz-görög család. Ha minden jól megy, fogunk még találkozni. Neki is mondtam, hogy a Khaled még senkivel nem játszott ilyen jót. Újabb mérföldkő.

Ez volt a fára akadva. Ezt hosszan nézegették sóvárogva. Nem ússzuk meg, hogy egyszer vegyünk egy ilyen lufit...

Ez a Khaled ötlete volt...

Mi csak kávézgattunk, néztük őket. Ritkán moderáltunk. Kell ennél több?

Szinte szaladni is kellett haza, úgy elrepült a délután. A metrón is ment a műsor, fel volt a gyerek dobódva:). Nem részletezem, kimerítette az utazásból való kizáráshoz vezető tevékenységek fogalmát. Azonban kevés volt az utas, nem voltunk feltűnőek:).

A vacsorát alig bírták kivárni...

Megali Paraskevi - Nagy Péntek: kezdenek komolyra fordulni a dolgok. Reggel mise, harangozás. Aztán valóban egész nap (kb. negyedóránként) szólt a lélekharang. Nem vettem föl, nem egy szívderítő hang. Este is mise, kihangosított énekekkel. Sajnos Krisztus felvirágozott koporsóját nem láttam. Fáradt voltam, hogy lemenjek, a holnapi éjféli bulira tartogatom az erőmet. Az is lehet, hogy a menet már délután körbejárt, míg mi Kifissiában hedonziáltunk. Viszont nem dolgoztunk az hétszentség (a főzés, mosás, takarítás önfeledt!!! szórakozás) és az Adri sem kártyázott, ahogy írva vagyon.