Nyugger Húsvét - Vasárnap 8.

Jaj de jó, végre Húsvét! Feléledt bennem az ősi ösztön:) Magamtól keltem, egy órával a Kuled előtt. Ez nekem már elég ünnep. Békésen kávéztam, cigiztem, élveztem a madárcsicsergést. No de nem sokáig, a tettek mezejére kellett lépnem. A kaláccsal kezdtem, jobb hamar túlesni rajta. Még sosem készítettem, ha szar lesz, van idő leszaladni a pékségbe. Épp a konyha takarítással és az alapanyagok előkészítésével végeztem, mikor a Főshéf is befutott.

Itt gyakorlatilag még alszik, de a széket már odahúzta, ellenőrzi a munkát...

Szerencsére sikerült minden, a kalács szempontjából letális próbálkozást megakadályozni. Csak fél kiló lisztből csináltam, de akkorára dagadt, hogy ketté kellett szedni...

Hihi, itt röhög a kalács, éljen a légkeverés...

Időközben a többi dolgot is előkészítettük. A fiúk leugrottak a trafikba, addig nyugodtan behordhattam a cuccokat. Korábban már volt fetrengés, mikor bevittem a tányérokat, hát sosem eszünk már???. Várta őket a terített asztal...

Boldog (BÓDO) Húsvétot!...

Felméri a lehetőségeket...

Nem tagadom, a kalács igazán jó lett!:)...

Madárlátta csokitojás, ha már a sonkát pár kornyadt felvágott szimbolizálta...

Alaposan belakmároztunk nem kétség. Én is elégetett voltam. A további terveket némileg keresztbe húzta, hogy Adrinak mindenképpen most kellett találkozni Sadik nevű haverjával, úgyhogy ő elhúzott, ahelyett, hogy Jézus feltámadásán örvendezett volna velünk. Még szerencse, hogy a reggelit kegyeskedett megvárni. Mi elpakoltunk és lementünk a térre, hogy ebéd előtt valamelyest ledolgozzuk a reggelit. 

Hatalmas élet volt. Sosem voltunk  vasárnap délkörül, de rengetegen voltak a templomban és a kávézók is teljes házzal üzemeltek. Megismerkedtünk egy román hippi lánnyal és kutyájával. Ez mindkettőnket teljesen lefoglalt, nem tudtam fényképezni. A bicózás is halad, hajlandó a pedálra lépni, de hajtani nem tudja. Fájdalom, de a pszichedelikus labdát elvesztettük tegnapelőtt. Csak tegnap jöttem rá, akkor már kár lett volna keresni. Nem vészes amúgy, labdát venni úgy is élvezet:).

Itthon gyorsan megebédeltünk: sült tarja, párolt káposzta, tabuleh...

Az én kedvem szerint, de a husi Khalednek is bejött. Adri bárányos fogása 9 óta rotyogott, de messze volt még a vége:). Kuled kellően kimerült, nyugovóra tért. Adri is hazajött, még épp tudott jóéjt puszit adni.

Délután gondolj, gondolj, gondolj, de nem voltunk elég elszántak a kimozduláshoz. Én forszíroztam, de nem voltam elég meggyőző. Helyette ilyenek:

Szívószálazás...

Lukas harisnya megfigyelése...

Teraszháló megerősítése...

rohangálás...

Csábnézés...

4 körül, 7 óra főzés után Adri ebédje is elkészült. Nagyszerű fogás, bár nekem általában vannak kétségeim a főzési időt illetően. Sajnos nem sikerült megörökíteni, de pont így nézett ki. A neve fattah, ez a verzió ünnepi étek Egyiptomban (de sokfelé, sokféleképpen készítik)...

Elemei: sütőben pirított arab kenyér alul, rajta a pergős rizs (a miénk ezerszer jobb volt), rajta a fűszeres levesben főt bárányhús és egy nagyon fokhagymás, ecetes paradicsom szósz. A Khaled úgy nyelte a főtt husit, hogy az Apja teljesen elérzékenyült:). Desszertnek következett az én zserbó bonbonom, amit meg azért nem örökítettem meg, mert ocsmány volt, de finom. Csak a végeredmény...

Vajon mit néz? Ezúttal 'A szerelem Harley Davidson-on érkezik' című amerikai klasszikust:) A szinkron minősíthetetlen, de az eredeti verzió nincs fent sajnos. További téblábolás következett, némi halandzsával...

Lassan eljött a lefekvés ideje. Mindig rájövök, hogy 5-6 óra már több annál, amit ép ésszel kibírok velük összezárva. Fürdés után a darkos mesét mondtam: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis genyó. Úgy hívták, hogy Khaled. Szétdobálta a játékait, eltörte az apja napszemüvegét, szétkente a kanapén a cipőkrémet. És ez még csak a feje...:)))