Szocializálódunk - Csütörtök 5.

Nyugizunk tovább. A szobatisztaságért vívott harcunk kissé visszaveti a kalandvágyunkat. Tegnap a metrón hazafelé, így is sikerült telibe kapnia Adri vajszín nadrágját. Szerencsére ez már az átszállás előtt történt, az egyes vonalon csak egy megállót kellett kibekkelni. Addig szellőzött, de helyünk így is akadt. Máskor vákuumzacskóban viszünk az anyagból tuti lesz ülőhely is:))).

Szóval most ez az első, de azért igyekszünk szórakozni.

Korán reggel már a teraszon ügyködtünk...

Tudja mit csinál, ez egy FA! (és a FA az fa:)...

Az áramszünetre tekintettel, mivel kávét főzni sem lehetett, lementünk testületileg a térre...

Játszottunk és locsoltunk...

A kenyérke is megérkezett, bár nem volt a kávézós néninek más választása, Khaled meglátta és leteperte: AIS HAMM! NÉNI MAMM!...

Na tessék ezek is hozzák a leveleket, pedig megkopasztották őket rendesen...

Ellenőrzi mások járgányát is, mehetett vele egy kört, pontosabban tolathatta magát...

Újabb locsolás Adrival, aki ettől készen van...

Megjött a váltás. Ő jobban húz...

Mire hazaértünk áram is volt, főzhettem a nagyszerű pirostésztát. Labda, lufi miegymás. Hipp-hopp fél egy irány az ágy, Adrinak munka. Ma nem jött be a csel, 2-kor már kukorékolt és nem állt szándékában visszaaludni. Viharfelhők is kerültek, aggódtam a mentális egészségemért, ha este 8-ig itt kell elütni az időt. Ezen a képen épp egy odaszáradt valamit kapargat fel és lelkesen eszegeti...

Az első napsugarakra kilőttünk, mint az ágyúgolyó. A helyi erők majd elvégzik a piszkos munkát én páholyból figyelem. Höhöhö!

Jöttek is szépen sorban, Khaledka visított, mint hermelin a sifonérban (idézet K.F).

Megszántam, azért igyekeztem rendet teremteni. A labdát egy idő után kölcsönadta, de csak mert érzékelte, hogy a bicajt, kisautót, labdát nem tudja egyszerre védelmezni. Hulljon a férgese. Majd lassan bemutatom a csapatot, de igen erősen kellett koncentrálnom, hogy senki se sérüljön meg. Valamint, hogy miközben saját vérem érdekeit védem, a 3 számmal nagyobb, kisebb, illetve félpár cipőt viselő barátaink is helyzetbe kerüljenek.

Kapott tőlük kalácsot és ha hagytam volna, mostanra prefektül szotyizik. 

A csata szünetében turkáljuk a koszt...

Kincsgyűjteményünk...

Összességében vígan elvoltunk, be is mutatkoztunk. A szörnyű az, hogy azért viszem le a játszóra, hogy jól ellegyen a többi gyerekkel. Gondolom vígan hátradőlök egy padon és ő szöttyög némi instrukcióval. A végén én vagyok az egész játszótér nevettetője, mókamestere. A görög szülők meg röhögnek a markukba, a többi már a játszótérre sem jött le:))). Mondjuk én nem tudom szemrebbenés nélkül nézni, ha egy másfél éves az úttesten kóricál mert a 4 ill. 5 éves testvéreinek (akikkel a játszón tartózkodik) épp más dolga akadt. Kemény a meló.

Nehezen de eljöttünk, itthon már csak zaba, 101 kisgenyó, és fantáziátlan anyuka művének feldarálása...

Meggyőző, de épp szétszedi...

BÁJ-BÁJ!...