Velünk mindig történik valami - Csütörtök 19.

...Mondta az Orákulum, de szerintem nem pont erre gondolt. No, de ne siessünk előre, csak szépen sorjában. Délelőtt szokásos ténykedések, gyors ebédfőzés...

Mai tanács: ha a gyerek semmilyen módon nem eszi meg a virsli maradékát, egy csepp ketchup csodákat tesz...

Adri most sokat fog dolgozni, korán indult. Elkísértük az Omoniáig, jöttünk is rögtön visszafelé. De csak a Viktoriáig, itt útba ejtettük a kedvenc virágboltunkat. Kuled már szalad is a zsákmánnyal. Isten hozott kedves bazsalikom...

És igen, a növény értékelhető állapotban a teraszon landolt. Mivel az ebéd már készen volt, tovább a téren időztünk. Hinta, labda, ostobaságok. Adri hozott nekünk csokikát...

Itthon békés egyetértésben befaltuk a pirostésztát, közben A suttogó című filmremek végét néztük. Nem tudom mi a vége:). Gond nélkül aludni tért, bár kicsit szájaskodott még, de aztán csönd lett. Amíg aludt, kitaláltam a tutit. Nem csődölünk be még egyszer a sétával (Thissio felől), cselesen a másik irányból indulunk, onnan nem lehet visszafordulni. Kinéztem az útvonalat, pompás. Kuled jót aludt, vígan ébredt. Beraktam neki a saját filmjeit, transzban bámulta. Én csomagoltam az útra, kentem a szendvicseket. Ez kb. 5 percet vett igénybe, benéztem rá, nincs a gépnél. Akkor már tudtam, hogy gyanús volt a csönd, de ez mért mindig utólag esik le???. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek...

Mit is mondhatnék, az egész dobozzal magára kente. kár a szóért. Míg a fürdőszobáig eljutottunk engem is beterített. A legdurvább a haj...

Azt hittem, le kell vágni...

Itt már túl vagyunk egy hajmosáson, de még a szivaccsal sikálás előtt...

Már érzi a ritmust...

Hát akkor még két hajmosás, áztatás, sikálás. A ruháknak, takaróknak sem volt elég egy mosás.

A haja sosem lesz a régi, kimoshatatlan ez a szar. Egy óra alatt sikerült vállalható állapotba hozni. Nem furdalta túl nagy lelkifurdalás. Közvetlenül a savfürdő után...

Hagyjuk a miérteket. Annyit azonban jegyezzetek meg, hogy az én közelembe popsikrém legközelebb akkor jöhet, ha a gyereknek bubópestise van, és a kifakadt hólyagokat kell kenegetni. Ennyit az ülepéről.

Nem torpantam meg, irány a friss levegő. Mellesleg ránk fért, mert a szagunk, mintha egy egész gyógyszertárat nyeltünk volna le, a muslincák is kikerültek. Szellőztünk. 

Akropolis metrómegállónál indítottunk, végig a promenádon.

botocska...

kavics...

zene füleinek...

gyorsan pár falat...

Aztán nyakunkba vettük az utat. Itt épp az Új Akropolisz Múzeummal szemezünk...

Jobbra a rom, még mindig:)...

Pihenő a kavicsok között, de a rácsot is meg kellett rángatni...

Új kedvenc a csatornafedél (itt egy szép neonzöld rágót próbál felkaparni)...

erről jöttünk, derekasan bírja már a sétát...

Itt hagyjuk magunk mögött az Akropolist és rátérünk a Thissio felé vezető útszakaszra. Balra már a Philopappou domb, sajnos kerítéssel elválasztva, jobbra az Agora lesz látható. Később találtunk ösvényt a dombra, de a Khaled már elfáradt. Ezt a vonatot is ki kell majd próbálnunk...

Útközben több érdekes ókori emléket is láttunk a Philopappou oldalában. Kedvencünk Pán Szentélyének mozaikja, jó képet itt találtok...

Maga a sokat emlegetett domb, jó kis hely, még megnézzük egyszer talán:)...

De kit érdekel ez a sok hülyeség, mikor méterek óta egy jó bot, vagy hangyaboly sem volt, viszont itt van a sarkon egy cukrászda...

Legkönyörgőbb hangon mondta: MAMA! FAGYI! PICIT! Finoman terelgettem, mert hát van otthon, még vár a hinta, stb. Sajnos a hölgy már kiszúrt, hívogatta befele. Ó mondom, köszönjük nem kérünk, van otthon, most evett banánt. Persze a Khaled nézett szerelmesen, sanyarún. A nő kézen fogta a Khaledet a tipikus, "na gyere aranyom, adok én neked fagyit ingyé, a szívtelen anyádat meg a rosseb egye meg" nézéssel. 

Nem tehettem mást, nekem is van becsületem. Látványosan elővettem a tárcámat. Aszongya: Egy gombóc lesz? Mondom: kettőt kérünk cica, mehet egybe. 3 EURómba fájt erősen...

De megérte, nagyon finom volt, Kuled ragyogott.:)))

Rohantunk tovább...

Ez már a jártas szakasz...

Így szagol egy igazi macsó. Még a gatyája is kilóg:)...

Már csak a játszótér volt hátra, lelkesen készültünk egy kis hintázásra, csúszdázásra. Már messziről láttam, hogy lakat lóg a kapun. Nem értettem, mert nem volt olyan késő...

Aztán kiderült...

A miérteket most is hanyagoljuk, nem akarok belegondolni. Remélem hamar rendbe hozzák, Khaled nagyon bánatos volt. MAMA, INTA WAWA?:) Hazafelé sikerült megvigasztalni, nem is magát sajnálta, hanem a hintát, hogy fáj neki:). Már nem volt ereje a téren hintázni. Itthon szigorú felügyelet mellett eltöltött még egy órát, majd elégedetten lepihent. 

Remélem az izgalom faktor megfelelt az elvárásoknak, nem akarok a Marslakók sorsára jutni.