101 Slag és Quiche - Vasárnap 1.

Lazán kezdtük a napot. Én a kávémmal a teraszajtónál, Khaled a saját, reggeli ébredezéshez elengedhetetlen tartozékaival. Pocoyo, Sluki, Maci, Legóautó...

Nem ildomos ilyeneket mondani, most hogy Pesten beütött az armageddon, de ez volt az első igazán enyhe tavaszi reggel. Eddig még mindig a tél végi hűvösséget éreztem.

Ezen annyira felbuzdultunk, hogy elszántuk magunkat a terasz rendbetételére. Hónapok óta nem használjuk, még most a jobb időben sem, mert ide nem süt a nap csak egy fél órácskát. Na de jól fog jönni ez az árnyékos rész, ideje volt kicsit összevakarni. Míg én előkészültem Khaled a tegnapi mókáját folytatta... 

A szőnyegeket is kiráztuk, feltekerve eltettük. Már nem vágyunk rá, hogy a jeges járólapot elválassza tőlünk.

Khaledet előkészítettem az ipari munkára...

Persze ő vitte a prímet...

Együgyű lélek, kis dolgok is nagy örömöt okoznak neki...

 Akcióban...

Nagyon élvezte, nem volt könnyű elzárni azt a csapot. Legalább úgy fog ezentúl ragyogni a terasz, mint újkorában. Eltérült Apjával, a lakás és konyha már rám maradt. Remélem az ajtófélfák és a spaletták szivacsos (itt csakis azzal szokás) lemosásában is segít.:)

Sietnem kellett, mert az ebéd bár nem túl bonyolult, de időigényes. Végre megvalósítottam a közkedvelt quiche elkészítését. Én még egy másik életben találkoztam az intézménnyel, az akkor V. Bejárónak nevezett Fővám téri krimóban. Azóta eszembe jut időnként mint igazi finomság, de sosem vetemedtem arra, hogy elkészítsem. Eddig...

MacGyver a házban...

Húsos zöldséges raguval csináltam, ezt mindenki szereti. Szárazbab nincs itthon, nehezéknek megteszi a vöröslencse is...

Kétütemű elősütés után, már a ragu csücsül a formában...

A készre sütés közben összedobtunk egy tornyot. Addig sem hal éhen az ember gyereke...

Íme a 'rusztikus' húsos pite...

'Ne igazgassál már, ide a kaját'...

Ez már az utolsó előtti kép az ebédről, de úgy örültem neki:), szuper lett...

A Michelin (gumi)embere kóstol, bólint...

Desszert...

Kicsit pihegtünk. Aztán le a térre gyakorolni. Már lehetett mozgásra is bírni, de a tantusz még nem esett le. Kilátónak viszont kényelmes az új bicaj...

Tettünk egy két kört a metrónál és a kóbor macska barátok irányában. Utóbbiak nem voltak otthon, pedig szépen sütött a nap. Most már majd hozunk a macskakajából tényleg, azt mindig elfelejtjük.

Még ebéd előtt krepált be a régi gépem, Adri transz állapotban van. Ez még nem a vég, de hogy a windowst újra kell húzni az elég valószínű. Nem tudtam mi rosszabb annál, ha folyton a számítógépet bújja. most már tudom, az ha engem nem hagy a számítógépet bújni, sőt beszélgetni akar. Morbid. Gyorsan meg kell javítanom. Aki tud, fénysebességgel küldjön angolnyelvű xp-t, mert a maradék eszem is elmegy.:))) Persze ezért az ártatlan gyermek a felelős, aki felzaklatja magát Pingu sérelmein és mérgében jó nagyokat rásóz, illetve kikapcsolja szegény Andrist (ez a laptop neve). Késő délután már mindketten a függők súlyos elvonási tüneteit mutatták és én sem tudtam kezelni a hirtelen jött népszerűséget. Isteni sugallattól vezérelve rákerestem és szerencsésen megtaláltam a 101 Kiskutyát a Youtube-on. Együtt néztük, én is nagyon régen láttam. A Khaledet úgy kellett felmosni utána, egyhúzóra nézte végig, gyakorlatilag meg sem mozdult. Új sztár született:)

Véleménye szerint a lényeg: VAVA NA, PICI VAVA, NÉNI KEHA, BÁCSI BUMM VAVA! (Nagy kutya, pici kutya, néni csúnya, bácsi odacsap a kutyára). Minden megvan:)))