Csellengők - Hétfő 23.

Na ma adtunk a kultúrának. Egy teljesen nap az elpiszkolódásnak és tarhálásnak szentelve. Tiszta lidércnyomás, a road movie-k kedvelőinek ajánljuk.

Adri korán indult, mi leugrottunk lazulni a térre már délelőtt. A gyűjtögetést is itt kezdtük, spenótos háromszög (0) a pékségből. Labdáztunk, madarat etettünk. Pontosabban elettük a madár eleségét (1)...

Felmentünk a hídra megnézni a metrót...

Filmet is készítettünk róla...

Másik oldalon le és Kalóz indítványára, kicsit kalandoztunk a túloldalon is. Na nem mintha bármi eget verő érdekesség lenne ott, de újabban a boltokba való bemászkálás is nagyon menő. Persze egy oka van, hátha adnak, vagy veszek neki valamit. 

Azért egy különös (engem Luke Skywalker házára emlékeztet) templomot láttunk...

Kuled már egész jól hasít, persze lábbal hajt...

A templomok körül van itt az élet. 

Épp egy iskola udvart csodáltunk meg, mikor feltűntek Nikoék. Ő egyik kedvenc kisbarátunk a térről és nagymamája. A nő nem beszél angolul, Niko sehogyan sem beszél. Errefelé laknak, hívtak, hogy menjünk velük (legalábbis úgy értettem:))). A suli másik oldalán, volt egy hasonlóan fejlett játszó mint a miénk. Tökéletesen megfelelt...

Nikó nagymamája banánt és kenyeret osztogatott. Kuled elfogadta:)(2)...

Anatómia előadást tartottunk Niko babáján...

Aztán meghintáztatta, sőt banánt is kapott...

Már ebédidő volt mire elindultunk, kutyák, madarak, gyerekek. Így nem lehet elszabadulni. A visszafelé út ezért természetesen nem is volt egyszerű. Táska, bicikli, 16 kg-s kétéves karban. Még betértünk pár ruhaboltba, no nem az én kedvemért. A sportpályánál sikerült egy sárga rózsát szerezni a padon üldögélő emberektől (3).

Itthon gyors burkolás, K.O.

A délután lassan indult, oszt mi lett belőle. Néztük a pocoyót, fetrengtünk. 

Lementünk kicsit nézelődni, gondoltam veszünk Depont, mert fogytán van, ez elég célnak. 

Végül egy metrómegállót gyalogoltunk és kb. minden boltba bementünk. A fodrásznál és az autómosónál különösen sokat időztünk...

Az üzlet ezen a szakaszon pörgött: zöldséges: banán (4), játrókelők: ismeretlen cserje ága (5), orosz vegyes élelmiszer kereskedés: csokis tejkaramella (6). a gyógyszertár persze zárva volt, de már meg sem lepődtem. Betértünk a templomba is, gyertya (7). Kuled ordítva kereste a BÁCSIT a különböző függönyök mögött, de szerencsére nem mászott fel egy karzatra sem.

Aszitte szülinapja van...

Éreztem, hogy nem lesz erőm a visszaúthoz, még a másik oldalon sem. Amúgy is ordítozott, a gyertyák miatt éppen. Nyilván minden méter kínszenvedés, ha van zsákmány azért, ha nincs azért:). 

Saját lelki egészségem érdekében vettem egy cigit, kár volt. Mivel nem akartam, hogy lepakolja a chipseket, vagy az úttesten végezze, gondoltam felveszem (ő ezt nem akarta). Végül is csak a melltartómba kapaszkodott, talán ha 100 ember látta mindkét mellemet. Semmiség.

Na de ott tartottam, hogy irány haza. Teleportálva, ha lehetséges. Gondoltam menjünk busszal, az mégis gyorsabb (és megőrül érte, bevágódom). Aszongya JÓJÓ, de ordít, mert a busz természetesen nem áll meg a kereszteződésben, ahol éppen vagyunk. 20 perc alatt tudtam a buszmegállóig vonszolni. Nem értette az összefüggést. Jött is valami szerencsémre, 1-2 megállóra jó lesz. 

Na persze, vajon hol szálltunk le? A végállomáson. Ez az Omonia háta mögötti dzsungel negyedben volt, hol máshol. Ezen a környéken legalább nyugodtan pisiltethettem...

Elkavartunk a metróhoz és már jöttünk is haza. Persze egy kellemes lábtörlőn még megvártunk pár vonatot. Íme a mai nap főmágusa, okleveles szadista...

Beszótál?...

Ne fényképezzél már, emancipálódom...

Lejárt az időd nyanya, holnap rákapcsolok...

Azért jó progi volt, igaz muter?...

Kicsit később mélységes megkönnyebbüléssel zártam magunkra a lakásajtót. 

Mit is mondhatnék, utolsó hétfőnek megteszi:).