Nyomiskodunk - Kedd 17.

Túl vagyunk a pihentető hosszú hétvégén! Éljen! Csend, béke, nyugalom. Legalább Adri kiiktatódik az egész napos (idegeimen való) kollektív ugrálásból. Délelőtt még együtt toltuk, ennek megfelelően nem történt semmi. Bolt, főzés, takarítás, szerelés...

Improvizatív töltött cukkini volt, mert azt hittem van még a hűtőben darált hús. Persze nem volt. Tettem bele amit találtam, nagyon ízlett a fiúknak. A szerencsések jégkrémet is kaptak...

Adri el, Kuleddal szöttyögés, mert épp esett, nem kísértük le. Nem is húzta sokáig, ledőlt szunyálni. Először a dobozba...

Aztán föl. 

A továbbiakhoz tudni kell, hogy egy ideje komoly szobatisztasági törekvéseink vannak. Megy is minden szépen, már csak az alvásokhoz kell a pelus. Teljesen nagyfiús, hozza a bilit, szól ha kell, stb.

Na ma nem volt formában. Már 2 "darabos" fiaskó és számtalan egyéb baleset állt a hátunk mögött, mikor a sétát kezdtem pedzegetni. Ő még játszott, én mindent összekészítettem, hátizsák a hátamon. Természetesen ekkor adom rá a kimenő ruhát, illetve előtte piss. Ráül, nem kell. Öltözés. Erre odaszalad a bilihez és csurrant, csak hát a gatyába. Mondom, jójó, de gatya le. JÓJÓ! mondja bűnbánóan. Vetkőzés, utolsó tiszta nadrág föl. Nem viccelek, ma minden gatyája (szám szerint 6) odalett. Ki is mostam őket kézzel, csak hát ma nincs jó idő, nem száradtak meg.

Elszaladt és még leült kicsit a legókhoz, hát hadd tegye, akkor indulunk ha van kedve. Két perc nem telik el, látom ám, hogy nyög. Mondom te mit csinássssssssz? Felpattan szalad a bilihez, KAKA BILI! Jaj de ügyes vagy, na gyorsan. Olyan gyors volt, hogy már benne is volt az utolsó gatyában, szépen elkenődve. 

Ezen a ponton kicsit elszédültem, muszáj volt leülöm. Sőt rémlik, hogy a konyharuhára is ráharaptam. Feladom, kész, végem van.

Hamarosan túltettem magam a dolgon, mi mást tehettem volna:) Isteni szerencsével egy óra múlva már hordható állapotban volt egy harisnya. Addig is...

Hát ez is. Ha biciklire ültök, feltétlenül vegyetek magatokhoz egy kevés popsitörlőt és lehetőleg erősen szorítsátok az áll és a mellkas közé. Közben próbáljátok a műanyagvödröt a kormányra szerelni. Ha ez megvan, csakis akkor lehet indulni.

Közben teregettem, és a Khaled kettes számú utcai nadrágját fos zölden (sárga volt, kékkel keveredett) láttam viszont. Hagyján, de az elmúlt két napban 3 helyen lukasztotta, repesztette szét. Ezek után természetesen irány a turkáló, nadrágkészletek feltöltése:) Sikerült is venni egyet, jó lesz strapálni. A turiban mindig jól szórakozunk, már bennfentesek vagyunk:)

A Kakamatyi persze elolvadt az új fröccsöntött csodáktól. Nesze, meg is vettük. Fogyóeszköz...

Íme...

Így kell a kávézóban fenyíteni...

Újabb jó tanács: ha meg volt a "rendelés", ne felejtsetek el torokhangon ordítani az utca másik oldalán lévő egységbe, hogy: BÁCSI! NÉNI! HAMM! AIS! VÍZ! PÍZ!

Isteni szerencse, hogy nem értik, már rég kivágtak volna minket.:)

Elfogyott az erőm, irány haza. Szintén szokatlan veszekedés keveredett, a sétából. Kevés jó tulajdonságai egyike, hogy nem szokott ész nélkül elszaladni magától, de legalábbis nem túl messze. Na ma ez sem sikerült, szégyenszemre a kocsiba bekötve jött haza. 

Melegen ajánlom neki, hogy reggelig ne szólaljon meg, mert még lecsapom, mint egy taxiórát:) Holnap majd új alapokra helyezzük a kapcsolatunkat, fejlesztjük a romantikus kötődést, meglátjátok.