Thissio a kedvencem - Szerda 11.

Ébredés, rohanás az ablakhoz! Yes, az ég tiszta. Egyből megnyugodtam, fellelkesültem. A pofonokat majd később kiosztom másnak:) Bundástestvér sem váratott sokat magára, reggeli körök, start. Elmeséltem Adrinak, hogy ha később lemegyünk a térre, fogok inni egy frappét. Aszongya, jó ő is szívesen inna. Na nem teljesen így gondoltam, de ha szeretné legyen:). Gyorsan mi is felöltöztünk, elindultunk együtt. A placc még kihalt, Adri így szereti...

Felkészülten érkeztem, mert a néni csak később szokott a pékhez menni, nem akartam botrányt...

Azért MAMM, BÁCSI! és a Bácsi tudja is a dolgát, hozott gyorsan cukorkát. Kész...

Elkísértuk Adrit a metróhoz, hiába mondtam, hogy mi nem megyünk, az Utód kétségbe volt esve. Nem baj, hogy rajtam hátizsák, labda, bicikli. Elkísértük Adrit az Omoniáig, Khaled nagyfiúsan kapaszkodott. Kevésbé nagyfiúsan nyalogatta az ajtót, és négykézláb próbált bújkálni az emberek lába között. Ezen kívül kicsit sikítozott, kántált. Visszafelé kisebb volt a népsűrűség sikerült leülni. Ürítés nélkül megúsztuk. Újra a téren...

Fociztunk, bicajozott. Nem volt nagy konkurencia, csak egy aranyos "nagylány" Lídia, de ő hajlandó volt az Uraság óhaja szerint cselekedni. Cserébe egy csomót röplabdáztam vele, végre én is jól szórakoztam igaziból:)

Itthon kicsit megpihentünk, aztán szaladtunk a boltba. Ebéd szokásos spenót, de most főtt tojással, mert az a sláger:) Bájbáj!

Délutánra felhősödött, de nem volt vészes. Folytattuk a nagyfiús módit, kocsi nélkül mentünk Thissiohoz, a játszóra. Ez gyalog elég délutáni program, sőt:)

Minden árus kínálatát méricskéltük, minden kövecskét arrébb tettünk, minden kutyát megugattunk.

Megnéztük a focizókat is...

A pályával ellentétes irányban kellemes pagony...

Ott az már a játszó a kerítés mögött. Hiába győzködtem, hogy körbe kell menni...

Konkrétan megsértődött. bosszúból törött csipeszeket fogdos...

Nehezen, de végül belátta, hogy a kerítésen nem tud átjutni, körbementünk.

Ilyen most a térség a játszó előtt, háttérben a rommal...

Ezen a különleges helyen libikóka is van...

Csúszda forever...

Előkerült a labdi is, különleges fotó, épp eldobta...

Tovább indultunk a Thissio felől, a Philopappou domb irányába vezető promenádon. Ezt még eddig nem tettük, de oly csodás, hogy Adrival is vissza kell jönnünk. Most messzire nem jutottunk, fáradt már a kicsike. 

A jövő reménysége...

A Khaled érdeklődési köre I...

A rom, előtérben az Agóra. A fehér csík a város (domboldal Plaka, alatta Monastiraki)...

Virágzó akác, Khaled első kóstolása...

 Khaled érdeklődési köre II...

Ez a szépséges promenád már visszafelé...

Jobbra kávézó teraszok, balra kávézó tetőteraszok bakker...

Itt kicsit már vinni kellett, de derekasan állta. Még fára mászni is volt kedve...

Sajnos a lelkesedés nem elég, felmenni nyilván egyáltalán nem tudott. Ezen teljesen kikészült, krokodil könnyeket hullajtott. Feltettem ahányszor bírtam, de nem volt neki elég. Az első igazi kudarc. Történelmi pillanat. Az sem nyugtatta meg, hogy majd 5 év múlva menni fog.:))). Még a metróban is duzzogott...

Aztán elfelejtette, hazafelé ígértem neki jégkrémet. A visszafelé metrós akciói (fetrengés, sikítás, nemkapaszkodás) után mondjuk, nem igazán érdemelte meg:))) Megette a fagyit, épp jött már az Apja is. Fociztak és halacskát vacsoráztak teljes egyetértésben.

Kárpótolódtunk az elmúlt két nap szenvedéseiért:)

Megali Tetarti - Nagy Szerda: határozottan alakul a dolog. Reggel 9-kor épp elkaptuk a tömeget, ahogy kiözönlöttek a templomból (mise, olajjal megáldás). Harangozás is volt, de semmi megterhelő. A házimunkára vonatkozó tilalmat nem tudtam betartani, máskülönben elöntött volna minket az emberi végtermék, játékdarab, ételmaradék.