Tenger és meglepetés - Kedd 3.

A délelőtt Adristul, eseménytelenül telt. Mosás, játszódás, főzőcskézés. Nem húztam az időt, ebéd után gyorsan letettem a gyereket aludni. A tengerpartra szerettünk volna menni, azt pedig nem lehet 4 körül kezdeni. Jót aludt és még alig múlt 2 óra. Gyorsan bevert egy banánturmixot...

(A füle még mindig kék, de kopik:)

Issza...

Mosolyogj kicsikém...

Nem szaroztunk, váltóruha, kaja, pia, irány a part. Az utazások mostanában teljesen botránymentesen zajlanak, sőt. Új poénja, ha sokan vannak és közel áll hozzá valaki, akkor vagy megfogja a kezét, vagy a zsebében turkál. Nagy siker. Amúgy nézelődik, kommentál. AJTÓ, SÍN, VONA, stb. 

Neo Falironál át a végtelen alagúton, gyors pisiszünet. A villamos csengetett picit és megvárt. Tündéri:)

Szokásos helyünkön ütöttünk tábort. Még nem unjuk, de majd más szakaszokat is felfedezünk. 

Az egyetlen kellemetlenség az, hogy bár a közönség gyér április elején, de így, egy főre tízszer annyi árus, kínálgató jut. Most menő a napszemüveg, óra, napellenzős sapkák, szerencsekarkötők és a hennatetkó. A legtöbben nem erőszakosak, de olyan is akad. Sőt még egy őrülttel is találkoztunk. Adom a gyerekre a cipőt, arra jön egy motoros. Khaled megijed, motoros megáll. Aszongya: beszélek e angolul. Mondom igen (azt hittem kérdezni akar valamit). Aszongya: very nice vagyok. Mondom kössz. Motoros: egyedül vagy? Pirk: szerintem ez itt rögtön kettő (szüljél sünt!). Mégis mire gondolt???:)))

Na de lássuk a medvét...

Új ötlete...

Tegyük még rá ezeket is...

Dráma...

Friss kenyér és alma, a legfinomabb parti/y kaja...

Jó idő volt, de fújt a szél, ezért ő ruhástul mulatott ezúttal. Volt köztünk némi vita a cigarettacsikkek összeszedegetését és morzsolgatását illetően. Kezdett széthullani a gyerek, átvágtunk inkább a játszó felé.

Már teljes biztonsággal megy...

És csúszik, a legmagasabbról...

A játszótéri porban is turkáltunk...

Ideje volt indulni, bár nehezen hagytuk ott a terepet. Segített az elhatározáson, hogy a promenád minden árusa odasereglett, vsz. a rendőrök elől menekültek. Könnyű préda lettünk volna, inkább iszkoltunk:) 

Villamos-metró között pisiszünet. Itt annak ellenére eltöltöttünk még fél órácskát, hogy egy idős úr figyelmeztetett: kutyakaki lehet a fűben. Ne már, frankón???:)...

És a nap poénja. Egy igazi klasszikus móka...

Nehezen de elindultunk. Annál is inkább nehéz szívvel, mert azt mondta kakilni kell, de sajnos a fűben nem lehet szerinte. Majd a kocsiban, a metrón tuti lehet. Nem gond, ma még nem voltam szaros, épp itt az ideje. Hazafelé megette a vekni másik felét, szerencsére ez lefoglalta az emésztését, kifelé nem jött semmi. Bravó!

Na de, ha mindez nem lett volna elég, az igazi meglepetés, öröm, bódottág a liftnél várt bennünket...

Na ki küldte?...

DEJDI!!!

Bontja...

A képeslapot zavarában és a lufik miatt:) nem tudta teljes pompájában kiélvezni. Az esti meséhez viszont vinni kellett, és azon mutatta, hogy mimerrehányméter. Csak úgy sikerült megakadályozni, hogy az ágyába cipelje, hogy fölé lógattam a parafatáblára:) Nagyon köszönjük!