Rossz idő újratöltve - Szerda 29

Így a hosszú február utolsó napján, igazán undorító idő keveredett. Novemberi hangulat (persze a magyar), időnként szitáló eső. Adri utolsó lendülettel korán indult, hogy csak este 10-kor térjen haza. Mi nagy dolgokra nem gondolhattunk, lévén szaridő és lázadás a belvárosban. Hogy könnyebb legyen holnap általános sztráj ígérkezik, fincsi lesz.

Na szóval kipateroltuk Adrit, én a kanapéról elpakoltam az új szerzeményeimet. Még mindig csodásnak tartom őket. Kaptok is mára egy pajkos képet, sajnos ennél messzebb nem tudtam tartani, ennél csak pajkosabbak vannak:)))...

Na szóval, felancúgoltuk magunkat is, irány a bót. Isteni, hogy ez a gyerek napról napra több dolgot megért. Nyígott, mert feltűnt neki, hogy nem a játszó irányába indulunk. Mondom, mindjárt nyuszi, megyünk a boltba, veszünk finomságot. NEM, NEM, INTA! DE mondom elugrunk a bótba, nénihez, pízzel, aztán megyünk is a játszóra hintázni. Nézett nagy kerek szemmel, Ja, akkor jó. És több hangja nem is volt. Igazán eszes lény.

Egyedül a galambok voltak a téren, hülyék viszik ki ilyenkor a gyereket, abból meg csak én vagyok a környéken...

Őket legalább jól megkergettük...

Csak a templom tátott szája...

Ezzel a fával hosszan beszélgetett ma...

Kedvenc járgányunk...ATOMOTO (autó-motor)

Szenved, mert nem akar elindulni. Látott egy kutyát, akit nem tudott megsimogatni...

Ezen a válságon is túltettük magunkat, hazahúztunk. Már ebédelni is alig tudott, úgy elfáradt. Csákó.

Én békességben elfogyasztottam maradékokból összetákolt szerény ebédemet...

Jól aludt a delikvens, de hosszú és unalmas délutánnak néztünk elébe. Kár volt elkótyavetyélni a vásárlást és a terezést is délelőtt:))). 

Játszottunk, tévéztünk, Khaled többszörösen bepótolta a félbehagyott ebédet. Értsd megette a saját és az Adrinak félrerakott tészta adagot is:)

Néztünk Poirot-ot, rajzoltunk, ami mostanában feszült elfoglaltság, mármint az utóbbi. Rajzoljak, mondja, elkezdem a kívánt darabot, kiveszi a kezemből a ceruzát. Jó akkor rajzolj te, NEM mondja, MAMA. És ez megy fél óráig. Idegőrlő, annyi szent.

Más nem is történt, csak annyi, hogy maga kívánkozott a bilire, többször sikeresen:) Ez amúgy hangulatfüggő, nem mindig van kedve. Nem erőltetem.

Egy jót mondott még, vagyis szerinte. Állok a szobában, erre elkezd mindenfélét átdobálni a lábaim között, kérdem micsinálsz? ANYA AJTÓ! És röhög, mint a veszett kutya:))) 

Vett egy habos fürdőt, szerintem ő is unta a pofámat, békésen aludni tért. 

Ja és hozom ki a fürdőből, mondom, hol a MACI? Erre: NEM, FÉCI! Így hívja újabban, nekem is így kell szólítanom. 

GM-ből DM - Kedd 28

Vagyis Gagyi Mamiból Dögös Maca. A nap jelentős részét ugorjuk át, az előbbi bejegyzéssel felvázoltam a lényeget...

Inkább feredőzzünk a gondtalan vásárolgatás ritka történetének fényében. Az ilyesmire érzéketlen férfiolvasóktól elnézést kérek, de mentségemre legyen mondva ritkán írok lányos dolgokról:)

Nagyon vártuk Adrit, aki elméletileg korán végez. Ugyanis a múltkori, félre sikerült plázást akartam bepótolni, még mielőtt véget érnek a leárazások. 

Csináltam vöröslencse levest, pirostésztát, igazán nem panaszkodhattak a fiúk. Egy órás késéssel, de befutott a jóember, lapátoltam egy kis tésztát és irány a City. 

Eddig még sosem voltam egyedül a boltnál messzebb, pláne nem metróval. Adri ma váltott nekem bérletet is:) Az Omoniára mentem ismét, ott legalább kiismerem magam (JUj). 

A 10 emeletes komplexum így is riasztónak tűnt, de több szintet eleve elvetettem. Például a gyerek részleget, nehogy elfogjon a kísértés és a mardosó lelkifurdalás magára hagyott magzatom miatt. A női ruha osztályon kezdtem, de csak szemérmesen nézelődtem. Annyira azért nem voltam időmilliomos, hogy itt nekiálljak próbálgatni, valamint nem akkora üzlet féláron! venni egy farmert 50 Eur-ért, mikor a mi környékünkön 20-ért is van nagyon kis tuti. Körbenéztem lakásfronton, de csak a hecc kedvéért. Egyedül mérleget lett volna értelme venni, de hírmondóba sem akadt. Lassan, de belejöttem a válogatásba a kiegészítők emeletén!!!

Egy pillanatra elkapott a gépszíj, hogy minden vagyonomat egy féláron 98 EUR-os, fantasztikus DócseGabbana övbe öljem, végül is egyszer élünk. Aztán kivettem a biliből a kezemet és rátettem két kevésbé márkás, de legalább olyan dögös darabra. Jöttek is velem. Itt le kell adni az eladónak amit választasz, az első emeleten vár a végén a cucc. A kis cédulával a kezemben már otthonosabban éreztem magam, látszott rajtam, hogy vásárolok, nem csak a Csellengők-ből szabadultam:))).

Irány a fehérnemű osztály, gyerek Benetton elől gyorsan elszaladni. Vettem egy body-t pántosat, mert nyáron sem szeretném, ha a homokozóban kilógna a hátsó fertályom. Pipa.

Pipere osztály, na ez aztán szövevényes, minden kapható. Vettem pár szükséges apróságot, hajpántot, luffaszivacsot, körömreszelőt. Továbbá végre megvettem a Khalednek a fürdőhabot, amit a múltkor nem hagytak megnézegetni. Ennyi azért neki is jár.

Hipp-hopp az első emeleten jártam, most jött a főfogás, a Clinique részleg. Falból azért körbebillegtem, pedig nanáhogy Clinique:). A pénzem nagy része, még megvolt, őrület. Levettem a parfümöt, de itt (és ez úgy látszik nemzetközi elvárás) mindig tudják mi érné meg neked igazán. Történetesen, ha nagyobb kiszerelést választok, akkor már ne is azt, hanem az ajándék csomagot, tusfürdővel és mini parfümmel. Hülyének is megéri, én aztán tudom:))) viszont, ha már így állunk, már csak egy apróság kell és enyém az ajándékcsomag!!!!! Nem titkolom, tudtam én honnan fúj a szél, erre is játszottam. Hosszas tanakodás után, mert hát nem mondhatjuk, hogy nagyon le lennék rongyolódva ezen a fronton, egy egészen vadi új szájfény vásárlása mellett döntöttem. Igazán visszafogott és talán Khaled biztos is:)))) És mindezt plusz 10% kedvezménnyel és az ajicsomaggal, amiben benne volt a szempillaspirál, amit akartam. Kolosszális.

Így estefelé nem voltak olyan sokan, mint szombaton, a szajré már tényleg a pénztárnál várt. Szépen mindent kifizettem, az ajándék kávét már meg sem ittam a 10.en. Volt egy sanda gyanúm, hogy itthon nem alszik, akinek aludni kellene, nem akartam kikészíteni. 

Robogtam haza, láss csodát, visítva (örömében) fogadott. Kissé megsértődött, hogy nem HAMM van a szatyorban, de a csodás, pumpás, habfürdő megvigasztalta. Mondtam, hogy övé, luxuscikk, kenje az egészet magára, az sem baj. Igazán megérte az a pár rongyos forint...

 Jó éjt, megyek nézegetem a kincseimet!

Breaking!:)

Éppen hó esik! Jaj szegény fejemnek:( Azt hiszem a velem kapcsolatos összeesküvés elméletek, mármint, hogy én esküdtem össze minden ellen, helytállóak lehetnek. Ország csőd, Malév csőd, havazás Athénban. Most jut eszembe, a lányok is azt mondták, ők nem emlékeznek ilyen télre itt Athénban. Feladom, kilövöm magam az úrbe, de ne aggódjatok, egy fekete lyuk felé veszem az irányt:)

Szeles "hamvazó" - Hétfő 27

Felvirradt a nagy nap, megelőlegeztem a fejfájást. Khaleddel nyomtuk az ipart, figyeltük az időjárást. Sajnos nem volt mit nézni rajta, orkánszerű szél és eső. Hamarosan Adri is csatlakozott, séta helyett nem volt B tervünk. Én háziasszonyi teendőimnek szenteltem a délelőttöt, megpróbáltam rendet rakni a teraszokon, ahol hónapokig nem járt senki. Jó görög mintára (nem akartam, hogy megszóljanak az utcában) szivaccsal suvickoltam a járólapot. Na nem kell megijedni, egyenlőre csak a konyhait:). Mosás, felmosás, hálószoba rendbetétel. Összehajtottam és rendszereztem a ruháinkat. 

A dolog lélekölő természetét bizonyítandó álljon itt egy kis epizód: Megkértem Adrit fáradjon be és szemlélje meg a rendbe tett ruháit. A még hordható darabokat, ne egy gombócba gyűrve vágja az asztal alá, lám így szépen szellőznek. Aszongya OK. Felvesz a szék hátáról egy összehajtott nadrágot, nézzem, hogy hamarosan elszakad és azzal a mozdulattal visszabassza gombócban. Fogyatékos, kereszt, OMM! Tartom magam. Mondom Édesem erről beszélek, szépen ideterítjük, milyen jó lesz ezt felvenni holnap. Persze bólogat. Később lemennek Khaleddal vásárolni ezt-azt (a tegnap beígért sütire persze emlékeznek). 

Visszajönnek, átöltözik, nadrág megint odabaszva. Segítségggggggg! Kereszt!

Szépen megfőztem az ebédkét, meg sem merem mondani, de marhasteak volt. A halat megettük ugye tegnap, nem mertem tovább tartogatni:) Nekünk már úgyis mindegy, a Jóistennél nem ez az első rosszpontunk:) Íme, felséges chilis-kéksajt mártással, és Ágnes még felségesebb sültkrumplijával. Adri imádta, Khaled csak a krumplit volt hajlandó megenni, úgy látszik teljesen rázombult a halra. 

Szieszta.

Délután folytattuk a punnyadást, sütöttem egy sütit, ha már nosztalgia, akkor francia almás torta, nem megfordítva, Tozsónál megkedvelve:). Meglepetésemre kitűnő lett, ez is bizonyítja, hogy nem lehet elrontani, mert a hozzávalók és az elkészítés csak távolról emlékeztetett a receptben leírtakra. 

Adri imádta, Khaled megsértődött, hogy mért van édes íze. Szerinte SÓ, KUKÓ NEM! Így duzzog, de végül az almából hajlandó enni:))))...

Később pókereztünk:), bár nem sokáig. Khaled elrabolta a pénzeket. Kapott új perselyt, csodásan leköti még mindig. Még ezeket játszotta...

Aztán tévézgettünk. Végre hagyta megnézni a Madagaszkár 2-t. Amit én eddig csak a MotoMoto és Glória daláig láttam, mert onnan sosem sikerült tovább menni:))) Közben evett cornflakest és vietnámi leves, amit magamnak hoztam, csak hát...:)

A fürdés megint ugorva. Mit csináljak, hogy ne felejtsem el ellenőrizni a biztosítékot?????? Kicsit haragudott, de túltette magát rajta.

Ja, olyan erős szél van, hogy letépi a napellenzőket, iszonyatos túlvilági hangok kíséretében. Khaled is nagyon félt tőle egész nap, de reméljük nem fog miatta felébredni.

Klasszik - Vasárnap 26

Pöpec kis napunk volt, annyi szent. Szinte semmi gyilkolászás, béke egyetértés. Gyanús.

Ébredtem 7-kor, de azt hittem még nagyon korán van. Próbáltam visszatuszkolni ágyába, először engedett, de 10 perc sem telt el, megint óbégatott. Na mondom, megnézem az órát, bakkor 7 óra, csórikám:)))

Felkeltünk, tettünk-vettünk. Én rendbe vágtam a konyhát, mert délelőtt sétálni készültünk. Előkészítettem az ebédet is, hogy arra már ne legyen gond. 

Láss csodát, elindultunk időben, terv szerint. A célpontunk egzotikus volt, mégpedig Kalithea. Ez Pireushoz (és a tengerparthoz úgy általában) közel eső városrész. Adri haverja lakik erre, és fűzi, hogy költözzünk oda. Ugyan azt megbeszéltük, hogy ennek több hátránya lenne, mint előnye, de ha már szóba került és kellemes hely, gondoltuk megnézzük. 

Az idő ma már nem volt oly felhőtlen (konkrétan), de azért kellemesen el tudtunk üldögélni a főtéren. Valóban barátságos környék. Tessék:

Kalithea metróállomás...

Kallithea és a reggeli fények...

Tér, dzsungelhatású szökőkúttal...

Főtér, sok kávézóval ja, és Mr Ahmed Tigris...

Majmocska urizál...

Családtagjai örülnek ennek...

Kuled  kipróbálja a játszóteret, amit Anyukája fedezett föl...

Nagyon jól szórakozik...

Hopp, máris majdnem dél lett, robogtunk haza. Végre befejeződtem a munkálatok Monastiriki-nél, így nem kell átszállni az Omonián (Juj!). 

Itthon csak kisütöttem az előre befűszerezett tintahalat. Bepaníroztam és kisütöttem a rántotthalat (olyan fajta mint a karácsonyi), valamint szintén megsütöttem a fantasztikus főfogást, a zöldséges tócsnit. Ezt a mostanában kedvenc pékségi finomság ihlette, az spenótos és szerintem főttkrumplit tesznek bele. Én ebbe a krumplin kívül tettem dinsztelt hagymát, répát, zellert, fűszereket. Íme...

És a teljes látkép...

Mondanom sem kell, a Khaled evett pár falatot a tócsniból, aztán észrevette a rántott halat. A többit tudjátok:))) A sok halzabálásnak meg van a következménye, tökéletes macskakaka szaga van a végtermékének, a sok proteintől. Rémisztő...

Újra fehérje és foszfor sokk, 2 és 1/4 óra alvás.

Délutánra nem terveztünk nagyobb programot, bár napozni tudtam volna a téren, de sajnos már nem volt olyan az idő. Így maradt az amúgy nagyon izgalmas, sárkányrepülő fabrikálás...

Vannak a kibicek is, vicces fotók készítésében merül ki a tevékenységük...

Amúgy próbált segíteni, de azzal kezdte, hogy ő a világon a legjobban ért a sárkányrepülő készítéshez és már az édes anyatejjel is ezt szívta magába, sőt Alexandria a világ sárkányrepülő mestereinek fellegvára, blablabla. Ínkább megköszöntem és csináltuk ketten a Kuleddel:))) Az eredmény nem túl fényes, de a kisfiúnak nagyon tetszett. Próbálkoztunk tesztelni a teraszon is, de a szél ma nem volt megfelelő, hiába a világ legtechnikásabb reptetője:)))...

Hogy valami hibádzik azt a Khaled is érzékelte, ő a Ryanairben jobban bízik:)))...

Mikor a repülési láz lecsengett, rajzoltak. Khaled nagyon élvezte, sőt követelte a köv. stílusú játékot...

Evett rengeteg epret, banánt és újdonságként maga kért kukoricapelyhet, bár a vége felé csak a tejecskét kanalazta. 

Ráadásként még bepréseltük magunkat a kádba, Adri közben szerenádozott, mert a cumisüveget nem találta, sem a pizsamát, sem a krémet. Nem baj, fő az igyekezet és a békesség. Ommmm!

Nyalánkságok - Szombat 25

Csodásan indult a nap. Fél 8-kor magamtól ébredtem, egy kicsiny kolibri frissességével. Mostanra csak némi köhögés maradt a betegségből, de erről más túlélők is beszámoltak:). Sok időt nem kaptam, de egy kávéra éppen elég volt. Khaled is frissen, fiatalosan kelt, rögtön banánt követelt. A szemetünk vizsgálatából, tudósok biztos arra jutnának, hogy illegálisan, főemlős kölyköket tartunk a városi lakásban, ugyanis pelenka és banánhéj, alkotják a fő tömegét:)

Adri megalapozta a parafaktorral a napot. Minden előzetes egyeztetés nélkül bejelentette, hogy ő akkor 11-re bemegy dolgozni pár órára. Ezzel természetesen nem is lenne baj, ha nem a piacra és a Hondos Centerbe készültünk volna, nagy bevásárolni, lévén 3 napos ünnep, első hétvégénk, stb. 

Nem részletezem, állt a bál, az idegeim még nem teljesen kisimultak, ahhoz még nem ettem elég halat. Sőt úgy festett most sem fogok és ettől kicsit elgurult a gyógyszer. Több körben szidtuk egymást és a világot, mindenki szerencsétlennek érezte magát. Nagy nehezen mégis elindultunk, de még mindig nem tudtam, hogy mi a terve. Azt hogy hétfő szünnap már múlt vasárnap közölte, ezt az apró részletet mért nem tudta megosztani velem, mikor minden nap azt tervezgettük, hogyan és mit fogunk vásárolni, blablabla. Mindegy, felnéztem a keresztre...

A Hondos Centerbe azért mentünk, mert ide szólt a kupon, amit Adri kapott karácsonykor a cégtől, és nagylelkűen félretett nekem. Arról szólt a fáma, hogy ez olyan Douglas féle hely, gondoltam akkor veszek parfümöt:).

Sokfelé van a városban, nekünk az Omonián lévő esett útba, a piacra menet. Kiderült persze, hogy egy 10 emeletes nyugatias luxus center, bármit vehetünk a kuponért. Itt kellett volna leülni kicsit és elgondolkodni, de ha már ott voltunk, próbáltunk vásárolni valamit. Khaled nem kultiválta a programot, bár Adri is csak látszatra igyekezett lekötni, amíg körülnézek. Már a gyerekosztályon elveszítettük a fonalat. Arra futotta az erőnkből, hogy vegyünk egy filckészletet és egy túlbuzgó eladónak köszönhetően egy nadrágot, 15 EUR-ért. 3 évesre való, finom kordbársony, bélelt. Erre van pont szükségünk:)))) Amúgy csodásan fest, legalább:)

Próbálkoztam a női ruha osztályon, de a Khaled szerint annak tényleg semmi értelme, főleg, hogy a NÉNI, elvette a filctollat, mert itt az a rendszer, hogy kiválasztod a cuccot, amit leküldenek liften és ott egyben fizetsz. Teljesen kikészült:). Még a háztartási árú osztályra néztünk be, próbáltam fürdőhabot venni a szerencsétlennek, de nem sikerült. A távozás mellett döntöttem, de a cuccunk már a liftben, nagy címletű kuponból vissza nem adnak. 20 EUR-ba fájt a kaland, de legalább azt is tudom, hogy még 4 hónapig érvényes a kuponka. A félre infóért TUDJUK KI a felelős.

Mind utáltuk egymást mire kijöttünk, de hátra volt még a piac, szerencsére ott megnyugodtak a kedélyek. Sosem látott tömeg tombolt a sorok között, mindenki halat akart venni, ezzel nem számoltunk. Mindegy, nekünk is az kellett, szétváltunk. Khaled és én vettünk zöldséget, gyümölcsöt, ott mérsékelt volt az őrjöngés. Adri megküzdött az elemekkel, röpke fél órán belül meghozta a halakat, husit. Mi addig napoztunk, nézelődtünk, halomra törtük a görög szíveket:)

Letett a munkába menésről is, szerintem nem akarta kihagyni a rákocska ebédet. No comment, minek kellett akkor a cirkusz. Kereszt...

Már majdnem dél volt, mire hazavergődtünk. Az új igazából nem is filcet, (inkább valami zsirkréta féle, de eszméletlen erős színe van) rögtön kipróbáltuk...

Gyorsan összerántottam egyszerű eledelünket...

Látjátok ezt a rakás rákot? Én két darabot ettem, az Adri egyetlen egyet. Vajon? Khaled teljesen megőrült, csak MÉ! MÉ! MÉ! vagyis még. Közben nagy mennyiségű karfiolos rízs, paradicsom is befigyelt. Minimum 1 kilót kell venni, tisztasor. Tanultunk az esetből.

Khaled a foszfortól mámorosan aludni tért, mi sem tehettünk mást. 4 óra körül egyszerre tértünk magunkhoz. Durva. Ennyire kisimult...

Ekkor megint rohanhattunk a boltba, mert olaj, felvágott is kellett. Meg egy rakás dolog, alig bírtuk hazacipelni. Megálltunk a templomnál, hintázgatás volt a főműsorszám...

Az este a továbbiakban eseménytelenül telt, vacsora, Frakk, ninnano.

Na jó, mostanra némi önkritikát is gyakoroltunk...