Meglepetés lesz...

2012. február 22., szerda

Felvesszük a ritmust - Szerda 22

Ébredés, szöttyöngés. Kész. Adri újabban 10-re jár dolgozni, így egész elviselhető a reggel. Amennyiben nem azzal telik, hogy keltegetem őt, a gyerek meg sírdogál, hogy az Apja csak felpattan és elviharzik. Sőt, ha Adri távozott, még punnyadni is jólesik kicsit...


Mára egész fickós lettem:), muszáj is volt. A hűtő tátong az ürességtől, pelenkafronton sem vagyunk túl erősek.
Nem a legjobb napot választottuk az első outdoor programhoz, dehát...Szürke fellegek, folyamatos esőzés. A hőmérséklet ellenben pompás 10-13 fok között. Lelkesen indultunk, először a gyógyszertárba. Vittünk egy üres Sudocrem-es tégelyt, ha névről nem is, de a stílusról biztos felismerik, ha kapható. Sokan voltak (itt mindig legalább 5-en vannak a gyógyszertárban, pedig 4 is van 2 utcasarkon belül), de közben legalább fel is fedeztem a keresett terméket, ugyanezen a néven. Először a nagy (kb. fél kg) kiszerelést akarták adni, de finoman célozgattam, kisebb is elég. Az otthoni árából kiindulva ráment volna a gatyám is. Döbbenten vettem az adást, az enyémnél 2-szer nagyobb adag sem került annyiba, mint otthon. Khaledka örülhet, mindenünket Sudocremmel fogjuk kenni vastagon ezentúl. Mária, ott a kelet-európai nyomorban, használjátok csak el nyugodtan, amit ottfelejtettünk:)))). 
A Carrefour következett, némi nyavajgással dúsítva. Annyi időre függesztette fel a panaszkodást, míg eleséget választottunk a reménybeli macskabarátainknak, mert ezt már korábban megígértem, számon is tartotta. Vettünk egy kisdoboz Friskies-t, sosem lehet tudni. Az itteni macskák tökéletes érdekbarátok, szépszóra nem jönnek oda hozzánk. Maradékunk, főleg olyan, amit szívesen fogadnak nemigen akad. Ezen a fronton is kellemes meglepetés ért, a normal Pampers pelenka (narancssárga) kb. ugyanannyiba kerül mint otthon, csak a nadrágpelus másfélszeres áru. Lenyűgöző, nem kell tönkremennünk a gyermek selymes popsija miatt. Ettől függetlenül tartom magam a szobatisztaság újbóli bevezetéséhez, holnap kezdünk.

Hazatérve, falatoztunk, mi mást mint spenótos háromszögeket, rendet raktunk, ebédet főztem. Nem kellett neki a lecsóm, meg is sértődtem, irány az ágy. 
Jó nagyot szunyókált, mindketten üdén néztünk az unalmas délután elébe. A vigasztalan eső, nem akart szűnni, volt is némi vita, hogy akkor most minek is a macskakaja. De sajnos a Khaled is taknyos, köhög is kicsit, nem kockáztattam. 
Helyette rajzolgattunk...



Itt egy videó, sajnos pont a gyerek fejénél maszatos, vajon ki tapogatta össze?...


Közben hirtelen őszinteségi rohamában a következő párbeszéd játszódott le közöttünk:
P: Mit mond a kutya?
K: VAU-VAU
P: Mit mond a cica?
K: MIAU!
P: Mit mond az oroszlán?
K: WAAAAAAA!
P: Mit mond a papa?
K: Hadni! (Hadnikbir) - Ölelj át! (arabul)

és én kis ostoba, nem értem be ennyivel...
P: Mit mond a Mama?
K: NEM-NEM!!!!
Legalább őszinte:)))

Ebben a szellemben folytattuk. Eltekerte a félidőnél járó mosógépet (kezdhettem elölről), megfestette a falat, kirángatta a hagymákat, stb. Azért én gyorsabb voltam, határozottan csökkent a kupleráj estére. Bepótolta az ebédet...


A karikára hagyott kenyerektől a frász kitör, mi csináljak vele???

Új szórakozást is találtunk, a hűtőmágnesezést. Roppant szórakoztató kipróbálni, vajon hova tapad, és hova nem. Veszek majd még többet, ha látok valahol:)))






Adri időben érkezett, állítólag forradalom készül ma este a belvárosban. Reméljük nem.
Ilyen elméncségeket játszanak mostanában...


Adrinak felturbóztam a lecsót egy kis csípőssel, így már a Kicsinyünknek is jobban csúszott. Ki érti ezt???

Új, és végre közös kedvencünk Frakk. Már korábban is próbálkoztam vele, de most esett csak le a tantusz.
Néztünk párat, Khaled rendelésére ketten két oldalról támasztva őt, tisztes távolságban egymástól. Mert természetesen mi nem közelíthetünk egymáshoz feltűnően, mert akkor osztja a pofonokat rendesen. Nem hagyjuk magunkat, de így lefekvés előtt, jobb nem felzaklatni. 
Fürdés megint ugrott, túl taknyos, de Adrinak sikerült egyenesen a tv elől, piszkosruhástúl, teli pelenkával ágyba tenni, míg én a tejecskét melegítettem. Fogyatékos azt hiszem. Volt nagy ordítás, mikor kiszedtem. Nehéz erre bármit mondani, de gyorsan megnyugodtak a kedélyek, azóta sincs egy hangja se:))))

5 megjegyzés:

  1. Mik derülnek ki egy esős délután?! :D Különben jó a sminkje, és egész máshogy néz ki így fotón, videón, mint egy pár napja élőben. Vagy ezt csak én látom így? Kérek véleményt az itthoniaktól! Ja, a kenyérhéj jó lehet zsemlemorzsának, vagy sirályt/hattyút etetni.

    VálaszTörlés
  2. sudocremet felhasználjuk, jól fog jönni nemsokára az uraságtól levetett holmi.
    mama mit mond? nagyon jó!
    Rázódjatok, gyógyulgassatok.
    Miklós megjegyezte, hogy mindig Khaled fejlődéséhez hasonlítom Kismikóét. Kérdem én kihez hasonlítsam ha nem utánozhatatlan utolérhetetlen Kiskhaledhez? Kinek seggéből... Még Bubor is depressziós mióta elment, nemhogy Kismikó akitől semmit nem vett el ma senki. (remélem eléggé el nem ítélhető egymásra figyelésetek többet nem fordul elő az Ő jelenlétében)

    VálaszTörlés
  3. Én bizonyítom, ohgy élőben is más lett. Valami megint összeállt az elméjében a világ dolgairól. Külön érdekes az első megérkezésünkkel összehasonlítva.
    Kismikó élvezze a helyzetét, amíg lehet:) Bár én mindent megteszek kisKhaled szocializálása érdekében. Pénteken például első játszócsoportos fellépésünk lesz esedékes, nagyon izgulok. Szóval remélem egy empatikus fiatalembert viszek vissza, aki megtiszteltetésnek veszi, hogy kicsinyek a játékait nyálazzák:)

    VálaszTörlés
  4. Bubor szerintem azért depressziós, mert nem virslit eszik reggelire hanem az állandó szárazat és abból se napi 2 kg-ot ahogy a kisgyermek adagolja neki.
    Khaled haja nekem jobban tetszett mikor nagy volt, így lenyalva nem adja, de majd megnő :)

    A babakrémes biznisz meg nem semmi, kimennek a jóba, a mediterrán paradicsomba (minden este grillezés a város főterein, rendőrök, polgárok, katonák...) aztán a levetett krémeket meg használják el a kommunizmusban marad rokonok :)))

    Csók Drágáim!

    VálaszTörlés
  5. Tüski, ha ez megnyugtat, én is a testvérem gyerekeit veszem kiindulásnak, hiszen őket láttam 1 napos koruktól folyamatosan minden élethelyzetben. Kihez kéne hasonlítani? A szomszédhoz? Ha már többen lesznek, akkor egymáshoz is lehet, de addig csak a nagy és okos Khaled marad.

    Marzsonál a pont a macskával kapcsolatban. Legalább valaki reálisan látja a dögök érzelmi motiváltságát (rajtam kívül).

    Pipi, köszi a megerősítést. Már akartam kérdezni, mikor mentek bandázni. Várjuk a beszámolót!

    VálaszTörlés