Szombat 29, és lőn békesség

Hol is hagytam abba tegnap, illetve ma reggel, csak összefolytak kicsit a napszakok. A hajnali ébresztő után, Khaledka megadóan nézte Barneyt, én igyekeztem feltámasztani, majdan ébren tartani magamat:)

Tipikus reggeli Barney arc...

Adri is kegyeskedett 9 körül felkelni, kiszaladhattunk a piacra. Amúgy itt a metró mentén is van piac, de inkább hanyagoljuk, ez kb. az...(inkognitóból fényképeztem, nem akartam botrányt:)

A Khaled a tegnapi leszereplése után, ma nagyon visszafogottan próbált viselkedni...

A piacon teljesen célirányosan haladtunk, hal, tintahal. 

Azaz nem teljesen. Már vagy 3 hete keresgélünk bizonyos Kleopátra nevezetű egyiptomi boltot. Az egység megtalálása nem könnyű, eddig kb. 10 embert kérdeztünk meg és nettó 5 órát töltöttünk a kereséssel hiába. Ma elhatároztuk, hogy nem keressük, mert sietünk. Hát nem meglett? Adri borzasztó boldog lett, mert ez nem is bolt, hanem szupermarket kérlek szépen. Csak valódi egyiptomi cuccokkal van tele. Ezeket szereztük be...

Megsütöttük a szokásos halacskát, kukoricás rízs, saláta és egy klasszikus...

Csak annyit mondok, olyan mint az igazi:)

Kicsit rettegtünk, de mintha mi sem történt volna letettük a Khaledet aludni, szó nélkül be is hunyt. Nem vitte túlzásba, de nem is baj siettünk az IKEA-ba:) Kis relax még alvás után, aztán kis örjöngés...

Nem tudtuk pontosan, hol is van az IKEA, de megtaláltuk. Eltartott ugyan egy darabig, de új tájakon jártunk, ez már önmagában érdekes.

Ez a buszmegálló, nem az, ahonnan a busz ment, de azért jó volt:)))

A 3-as vonal végállomása...gyönyörű, irizáló mozaikcsempével...

Érkezésünk pillanatában beálltam a hot-dog sorba, nehogy a gyerek éhen haljon. Ilyen embertömeget december 23.-án sem nagyon láttam otthon. Hömpölyögtek. A Khaled először nem nagyon értékelte a programot, de mikor elértünk a gyerek részlegig, teljesen bezsongott:))))

Utunk elsődleges célja egy hálózsák beszerzése volt, mert hidegek itt az éjszakák, ő pedig ahhoz szokott, hogy az első fordulással lenyomja magáról a takarót. Szerintem éjjel is azért szokott nyöszörögni, mert fázik. Nem feltételezem, hogy nehéz sorsa miatt rémálmok gyötörnék.:) 

Ebben a böhöm nagy IKEÁban talán ez volt az egyetlen hiánycikk. Be kellett érnünk egy piros, zsiráfos darabbal. A Khaled kb. nagyívben leszarta, de vettünk neki abból a remek filcből, amit a képen szorongat. Öngyilkos ötletnek tűnik tudom, de inkább a megkettőzött figyelem, mint egy hófehér plüssmacska, 10 EUR-ért:) 

És persze nem lehetett kihagyni...(az érintetteknek mondom, itt ruhát is árulnak hozzá:)))

Vettünk még pár apróságot, átpaszíroztuk magunkat a ténfergő görög áradaton, kivártuk a gigászi sort. Eztán már csak 20 perc, míg jött a busz, 2 metróvonal, egy extra átszállás az Omonián (juj!). Hazafelé már tényleg megérdemeltünk egy kis finomságot a cukrászdából. Ezt ma a Khaled már nem kóstolhatta, mert a viccnek szánt kérdésre, miszerint szeretne e aludni, IGEN-nel válaszolt. Ezt a magaslabdát lehetetlen volt nem leütni:)) Bár kivételesen jó lett volna, ha még fenn marad, mert így az óraátállítás miatt, a legjobb esetben is 6-kor fog felkelteni. Sebaj, majd lefaragjuk a késést fokozatosan. 

Enyhe iszonyattal tölt el a gondolat, hogy perceken belül ordítani fog, mikor felfedezi, hogy be van zsákolva és mondjuk nem tud megfordulni.:)))

De ez titeket ne zavarjon, békés jó éjszakát kívánok!!!

Péntek 28, 'Nem'-ek harca

Három napos hétvége. Ha minden napja ilyen lesz, akkor még a szombati munkanap is jobb. Nehéz most mindezt leírni, még frissek a sebek:))))

Gyanútlanul indultunk neki a szép nemzeti ünnepnek. Ma ugyanis Ochi/Oxi Day volt, ami a NEM Napját jelenti. 1940. október 28.-án, a Mussolini vezette Olaszország felajánlotta Görögországnak, hogy ezentúl esetleg kiny...lhatná a s..gét, ellenkező esetben háború lesz. A legenda szerint az olasz nagykövet (Grazzi) ajánlatára a görög miniszterelnök (Metaxas), csak ennyit mondott: Nem. A valóságban azt mondta, akkor ez háború. Kisvártatva le is gyalulta az olasz hadsereg az egész renitens bandát. De azért a görögök méltán büszkék a gerincükre. Akik igent mondtak sem jártak általában jobban:))) Szóval ma mindenre nemet kellett mondani. Mondanom sem kell a Khaled teljes mértékben magáévá tette ezt a szép hagyományt.

Sokat gondolkodtam, hogy hova is menjünk ma. A múzeumok bizonytalan, hogy nyitva vannak e, minden forrás mást mond. A belvárost nem akartam erőltetni, tekintettel a felvonulásokra, katonai parádéra. Vesztemre egy ismeretlen úti célt ajánlottam, nevezetesen egy közeli dombot, ahol még nem jártunk. Tudhatnám már, hogy Adri számára az ismeretlen, önmagában életveszély. Ezt igyekezett is bebizonyítani. Szerinte a környék borzalmas, az út túl hepehupás, majd túl meredek. Látnivaló semmi, viszont bizonyára minden bokorban dorbézoló kemény drogosok űzik az ipart, akik a gyerekre és a fényképezőgépre fenekednek, hogy a feketepiacon értékesíthessék őket. Természetesen kár lett volna erőltetni, mert csak egyre jobban behergeli magát. Szóval körbe sétáltuk a dombot, integettem a zöld füvecskének és a fenyőknek.

Íme a pokol tornáca...

Visszaindultunk. Gondoltam akkor majd a játszón elidőzünk, mert a Khaled szempontjából elcipelni egy kövecskés domboldalhoz, majd megfordulni és hazajönni, kimeríti a szadista elhanyagolás fogalmát. Persze a téren sem volt nyugtunk, az Adri egyszerűen képtelen ellazulni. Minden sarokban veszélyt sejt, eldobott tűket, üvegcserepeket. A nagyfiúk labdája fix, hogy lefejezi a gyereket, nem is beszélve a középkori kínzóeszköznek is beillő hintáról.

Nem láttam értelmét tovább erőltetni a dolgot, hazajöttünk.

Főztem finom ebédet, rántott gombát, májacskát. A kedélyek megnyugodni látszottak, igen ám, de pár perces csönd után (már a Khaled nyugovóra térésétől számítva) féktelen ordítás tört ki, nem is akart csillapodni. Rossz ómen, de egyenlőre reméltünk. Nagy nehezen bealudt, nem is adta alább 2 óránál. Délután csak játszottunk, tévézgettünk. Persze a Khaled vérig volt sértődve, nem is adott puszit egész délután. Este aggódtam, de szó nélkül lefeküdt egy nagy lubickolás után.

Én a kanapén szundítottam el, ott is maradtam, míg éjfél körül újra őrjöngő bömbölés. Kezdtem ideges lenni. Tejecske, ninnano. Bömbölés. Felhúztam a redőnyt, hátha zavarja, hogy sötét van, macika, ninnano. Bömbölés. Felkapcsoltam a villanyt, megnézem hátha egy mérges kígyó tekeredett a nyakára, negatív, kutyuska, tejecske, ninnano. Bömbölés. Kurva anyád! Bömbölés. Adri bömböl a másik szobából, hogy ez az ő szabadnapja már mér most kell nekünk fesztiválozni. Átmentem lemészároltam. Bömbölés. Gondoltam sírjál, ameddig van benned szusz. Hát benne van, ezt tudjuk. Békésen cigizgetek, gondoltam megírom a blogot is, de elhallgatott. Uzsgyi, lapos kúszás, be az ágyba. Épp elalszom, elkeseredett sírás, sikongatás. Robogok, szerinte fel kellene kelni, Barney, TEA, HAMM. Itt egy rész kiesett... Adri ordít, hogy akkor hozzam be, kivétel erősíti a szabályt. Na ez biztos. Eddig sem rajongtam a kisdedekkel való együtt alvásért (nem is próbáltuk még soha), de ezek után asszem lakatot is szerelek az ajtónkra. Esetleg a Khaled szobájának kulcsát fogom minden este lefektetés után lenyelni. Nem részletezem, mindenki olvasott már a gulágokról, ott sem aludhattak sokkal rosszabbul mint én, ma éjjel. Ehhez képest a fél 6-os ébresztő megváltás volt. Szabadságunk első napja...VÉGE

Jó éjszakát Kedves Naplóm!:))))

Csütörtök 27, nagybevásárlás

A holnapi nemzeti ünnep miatt, a biztonság kedvéért megejtettük a nagybevásárlást a hétvégére. Adri reggel ment dolgozni, így már délelött is elég időnk volt. Ezért nem is sikerült jobban megörökíteni a labdát...

Tényleg nagy kör volt, meg is álltunk egy órára a játszón és a hídon, hogy kicsit a Khaled is megnyugodjon. Voltunk a zöldségesnél, a háztartási boltban (itt nem olyan mint a DM ez tényleg Háztartási Bolt:)). Aztán a pihenő, majd a pékség. Végül a kicsit messzebb lévő nagy Carrefour. Útközben végre felfedeztem megfelelő árú és mintájú mamuszkát egy cipőboltban. Az uraság elegánsan válogatott, persze a legízléstelenebb darabot akarta:) Na jó nem, volt ennél rosszabb is. A lényeg, hogy már nem fog a padló miatt eljegesedni a tappancsa. Íme:

Ezzel ki is pipálhattuk a délelöttöt. Az ebédre tálalt kiváló spenót viszont a muszaka sorsára jutott. Nem értem, de remélem csak a véletlenek tragikus összejátszása okozta, az újabb fiaskót. Amúgy mást mindent megevett a nap folyamán, nem kell aggódni. Biztos én hibáztam:)

A szieszta után felkerekedtünk, hogy kicsit sétálgassunk a belvárosban. 4-kor már a Syntagmán voltunk, itt el is töltöttünk 1 órát, míg adri meg nem érkezett. A következőket csináltunk.

Galambetetés...

Ordítás, mert elfogyott a galambeleség és nem hagytam, hogy a földön tapicskoljon az ürülékben.

Kisvonatozás...

Ordítás, mert nem hagytam, hogy magával hozza a kisvonatot.

Léggömbnézegetés...

Ordítás, mert nem hagytam, hogy letépkedje a léggömböket. (Természetesen kapott egyet aztán:)

Sétálgatás, járókelők basztatása (ezt most külön nem fotóztam:)))

Ordítás, mert nem hagytam, hogy a lépcsőn a kocsik közé rohanjon.

Ekkor szerencsére megjött Adri, nem kellett nyilvánosan jobban kompromittálnom magamat:))))

Arra gondoltam menjünk hazafelé a piacra, gyorsan vásároljunk, akkor szombaton nem kell. De sajnos már épp zárásra vergődtünk oda, inkább nem vettük meg a maradék halat, csak tojást, olajbogyót, gyümölcsöt. 

Már nagyon beleéltük magunkat a hal kérdésbe, ezért még hazafelé a boltban is jártunk, egy kis füstölt lazacért, egyebekért, amit délelött nem bírtunk hazacipelni. A Khaled nagyon örült, hogy mind együtt vagyunk este. Őrjöngés, Barney, aztán bye-bye Szása:)

Szerda 26, megint cincognak

Reggel, CtrlC, CtrlV....

Ma főztem muszakát. Elfelejtettem lefotózni, mert villámsebesen dobtam is bele az Adri dobozába és szaladt vele a dolgozóba. A maradék nem festett olyan gusztán. Amúgy ez kb. az első olyan kaja, amit a Khaled fintorogva kiköp és gyorsan vizet kér. Nekem izlett, bár Adriról azóta nincs hír. 

Az volt a tervünk, hogy elmegyünk valamelyik dombra, de miután egy órát kerestem a kulcsot, ami egész idő alatt a zsebemben volt, már nem lett volna értelme elindulni. Nem viccelek, tényleg magamból kikelve kerestem. A lényeg, hogy meglett:))) Erős szél is fújt, ez végképp meggyőzött arról, hogy csak a környéken szöttyögjünk. 

Bevásároltunk. Felét már a játszóra menet megette a Khaled, másikfelét a rühös macska, aki kemény valutával (szeletelt sajt) fizettetett magának, azért, hogy hajlandó odajönni hozzánk és simogattatni magát. A Khaled részéről nem volt kérdés, hogy fel kell áldoznom a sajtot. CICA HAMM! 

Egyetlen pajtása ez a kis állat, nem foszthatom meg a társaságtól. Bár, mikor a macska már teljesen rámfeküdt és én simogattam, akkor persze jobb elfoglaltságot talált. 

42×-re próbált kuncsorogni a játszón egy lapos, koszos kis labdáért. Úgy megsajnáltam, mert persze nem adják neki oda a nagyobbak. Tudom, hogy nem kell sajnálni, mert mikor valamelyik jóérzésű szülő észreveszi a kis tarhálót és utasítja a gyerekét hogy adja oda, akkor a Khaled persze rohan felém a zsákmánnyal és rúgja fel a gyerekeket sorban. Szóval ő sem jobb a deákné vásznánál, de mégis. 

Mondtam neki ismét, Gyere fiam, itt hagyjuk ezt a harmadrangú intézményt! Édesanyád vásárol neked labdát, mindegy mibe kerül. Jött is az istenadta, ezt persze megértette, robogott, BABDA, BABDA! A rabló trafikosokon túl felfedeztünk egy játékboltot. A kínálat impozánsnak tűnt, de közelebbről nem volt sok lehetőség: 1. ocsmány mikiegeres, 2. transzvesztitás (valami hájszkúl musicales), 3. pszichedelikus (pókember a falra tapadva pózol, méhsejtekhez hasonló háttér előtt). Eleve csak a mikiegerest és a betépett pókemberest ajánlottam fel. Mikiegértől öklendezett, maradt a trippes pókember. Van ízlése a gyereknek! Mindez potom 3 EUR és legalább értékelhető méretű. A játszóra már nem mentünk vissza, nem akartam, hogy nagyon feltűnőek legyünk, majd holnap debütálunk. A biztonság kedvéért vettem egy légpuskát és egy flexet is, ha esetleg valaki el akarná venni az én kincsemtől.:))))

Itthon boldogan játszott vele, sőt annyira örült, hogy hajlandó volt végignézni velem 'A hegy gyomrában' című új-zélandi  gyerekfilm utolsó két részét. Közben borzongott az iszaplényektől, ijesztgettem is rendesen. Sőt ő is próbált ijesztgetni, furcsa arcot vágott, de mindig elröhögte. Iszonyú vicces volt. Ha másnak is meghatározó gyermekkori filmélménye, de már elfogadható szinten feldolgozta a sokkot, szívesen közkincsé teszem.:)))

Közben megett"ünk" 4 sonkás-sajtos szendvicset csípős mustárral és 2 csokis croissant-ot.:)))

A fürdésnél egy zseniális húzással leszereltem. Megkapta az üres fogkrémes tubust, én mindeközben gyakorlatilag végiglapoztam az IKEA katalógust. A szája már kék volt ugyan, de a meleg tejecske felmelegítette valamelyest. Most alszik, remélem:)))

Kedd 25, visszatértünk

A tegnapi bénázás után, ma klasszikus csellengős napot tartottunk. KisKhaled szokásos ébresztője, félálomban Thomas elindítása, kávéfőzés, irány a terasz. Azért is különösen nehéz felébrednem, mert éjszakára leengedjük a redőnyöket. Én a természeti népekhez tartozom, ha nincs fény én fel nem ébredek. Sajnos a Khaled droid, ő alszik 12 órát, percre pontosan és slussz. Na azért nem panaszkodom, nagyon rendes így is.

Jópofáskodik...

Gyorsan főztem ebédet, hogy Adri vihessen, mert a húslevesnek már nyoma sem volt addigra. Ugyanis a Khaled reggeli után elfogyasztotta a maradék 1 litert és fél kiló zöldséget. 

Volt para, mert ma furcsa időpontokban és kiszámíthatatlan helyeken volt sztárjk, úgyhogy lekísértük Adrit a metróhoz. Ez alkalomból felöltötte a Khaled az új sapkát. Ez asszem sokkal jobban tetszik neki, de persze nem elhanyagolható szempont a kis madzag sem. Ha azt megkötöm, csak nagyon nehezen tudja levenni. 

Íme:

A liftnél egy néni is társult hozzánk...

Adri szerint olyan, mint egy római légiós...

Gyaloghíd, játszó, hinta és szerencsére egy teljesen jámbor macska akit lehetett macerálni. A másik kisfiú is CICA-nak mondta a macskát egy idő után:))))

Duzzog...

Ezzel a csajjal már többször találkoztunk, jófej amúgy...

Nagyon elálmosodott kisbarátunk, itthon csak egy kis tésztát nyomatott be és nyugovóra tért.

Szerencsére aludt is két órát, frissen fiatalosan indulhattunk a Nemzeti Parkba. Mióta elvitték a szemetet, sokkal könnyebb közlekedni is, egészen üdítő volt a séta. Így is 1 óra a Parkig, futólépésben. 

Útközben. Hátam mögött a Parlament, előttünk a Syntagma tér és az abból kiinduló Ermou utca, a sok csillogó, villogó bolttal...

A tér felőli kapu zárva volt, már azt hittem sztrájkolnak, de szerencsére nem:)  Ez a hely még mindig gyönyörű, a Khaled extázisban jött ment, tett vett egész délután.

Úgy döntött megpihen kicsinyet...

Ez egy hatalmas FA! és ezt a Khaled mondja!

Persze az igazi látványosság a kacsa, liba, nyuszi állatkert. Lehorgonyoztunk. Megkínáltuk a heverésző bagázst egy kis croissant-nal. Addig úgy tettek, mint akik mélyen alszanak, de erre gágogva megindult felénk az egész banda. Ezzel az akciómmal fél métert nőttem a Khaled szemében. Sajnos azért mert arrébb vonszoltam, hogy őt azért fel ne zabálják, rögtön elvesztettem a pirospontomat. 

Itt is barátkoztunk, a Khaled keményen nyomul...

Késő lett és nem voltam benne biztos, hogy jár a metró, úgyhogy fájó szívvel, de otthagytuk a ragyás ludakat.

Nem is járt a keservit. Mert a metró az metró, ami meg nálunk van, az az elektromos vasút. Ez, mármint a a miénk, a zöld vonal (1-es vonal) járt. Úgyhogy vissza az Omoniára (juj!). 

Útközben lettem figylemes ezekre az őrült kutyákra. Alaphelyzetben az út közepén fetrengtek és ha jött egy gyanútlan motoros, akkor eléje ugrottak csaholva. Szerintem csak sportoltak, de lehet, hogy biztosítási csalásról volt szó. Rejtély.

Az Omónián viszont rossz irányba szálltunk, de nem magunktól. Két embert is megkérdeztünk, mert a felújítások miatt, össze-vissza mennek a vonatok. Semmi vész, Thissio-nál átcsavartunk az ellenkező irányba, az Omonián újra le, át a másik vágányhoz és már indulhattunk is hazafelé. 

Nem mondanám, hogy bunkók itt az utasok, csak ha meglátnak babakocsival a peronon, akkor köréd gyűlnek, mert ha jön a metró előtted úgy is be tudnak slisszanni.:) Ez amúgy érthetetlen, mert sokan vannak, de azért nincs irtózatos tömeg. Aztán itt mindenki lecövekel, ha szólsz udvariasan, hogy leszállnál, akkor csak hátranéz és két centit arrébb billen. Ezen már nem izgatom magam, ma 3 ember lábán toltam keresztül a kocsit, de teljes erőből, hogy le tudjak szállni. Le kell őket tarolni, különben állnak, mint a birkák.

Mire hazértünk, a Khaled úgy összepislantotta magát, hogy egyenest a fürdőkádban kötött ki. Gondoltam utána néz egy kis mesét, harap valamit, de összeakadtak a szemei a rejtett kancsalságtól, úgyhogy Adios Amígó, ment is aludni.