Csütörtök 20, jó buli és lófos

A nap a szokásos módon kezdődött, én 7kor vigyázzban, kisKhaled rendelkezik, Barney, HAMM, TEA!

Adri 9kor elvegyült köztünk. Hamarabb indult dolgozni, hogy biztos beérjen, még mielőtt eldurvul a helyzet a belvárosban. Lementünk vele, integettünk a trolinál, aztán egy kis extra játszóterezés, legalább ilyenkor vannak mások is. 

Íme a közönség...

Sokat ugyan nem időztünk, mert járt a metró, így a szokásos megfigyelő pozícióban töltöttünk egy félórácskát. 

A gyaloghídon...

A párhuzamosok találkozásánál az Agios Nikolaos megálló...

Kilátás a másik irányba...

Visszafelé újra a játszó irányába mentünk. Teljesen fel volt háborodva, hogy nem vittem eledelt erre az órácskára, de gondoltam nem szükséges. Rosszul gondoltam, ennek eredménye, hogy már megint a madarak kenyerét próbálta megenni.

Sürgősen hazajöttünk, bár tiltakozott, és minden boltnál hangosan MAMMozott, de mondtam, hogy nem veszünk semmit, otthon várja a finom ebéd. Tényleg finom volt, még a csirkebőröket is lenyalogatta, a csontokról nem is beszélve. Úgy betápolt, hogy ezután majdnem 3 órát aludt egyhuzamban. Viszont rosszul ébredt, még nem volt magánál igazából, kiabált, hogy mama, de ellökdöste a kezemet, NENENE! Csórikám:) Aztán magához tért, nézte kicsit a műsort. Viszont imigyen már kissé késő volt a tervezett programhoz, de volt B tervem.:)

Egy kellemes séta keretében elvánszorogtunk a Kolonos Dombra (a dombot itt lofos-nak mondják). 

Útközben megörökítettem egy átlagos teret...

 és egy átlagosnál jobb minőségű járdát...

A parkocska igazán csodás volt. Egy modern amfiteátrum is van itt, de azt nem sikerült megnézni...

 

a játszóteret jelképező hinta, remélem látszik...

Ettünk, ittunk, játszottunk...

Hiába kért a Tozsó, nem sikerül normális fejet vágnom, pedig igazán jól éreztem magam:)...

Pajtásokat is szereztünk, volt náluk labda is. Nem beszélt a csaj angolul, de azért megértettük egymást. Furcsáltam is, hogy ilyenkor itt vannak, de mikor odaért egy barátnője és lengyelül kezdtek beszélgetni, akkor megnyugodtam. Már azt hittem zavar támadt az erőben.

És micsoda izgalmak, ezen a képen:

Azt olvastam, hogy egy Charles Lenormat nevű francia archeológus tiszteletére emelték ezt az emlékművet. 1859-es athéni látogatása alatt bekövetkezett halála után, a márvány hyrdria belsejébe tették a szívét. Azta. De ez már nem az eredeti, mert azt a helyiek céltáblának használták és tönkrement. A szívről azóta nem szól a fáma, lehet, hogy most is ott van.

Két szép kép a naplementében, hazafelé...

Elég hamar este lett, tulajdonképpen már sötétedett mire elindultunk. Út közben láttam érdekes boltokat is. Egy mamusz boltot, ahol csak mamuszt árultak, és egy nagy kézimunka lerakatot, ahol 5 méter magasan csak kis fiókok voltak, tele kincsekkel. Majd egy magányos körutamon bejárom őket.

Adri itthon hívott, hogy jön korán, még igyekeztem ébren tartani a gyereket, de mégsem jött, így lefektettem. Aztán szétparáztam magam, hogy miképpen fog hazaérni. Ezért is nem írtam tegnap, de megjött épségben. Reméljük holnap már nem lesz ilyen botrány, bár kicsi az esély rá, mert a Parlament megszavazta a megszorításokat, mehet a banzáj.