Nehéz lett volna ma, a tegnapi izgalmakat, vagy a holnapi piacot űberelni. A csöndes elmélkedést választottuk mára, ki-ki vérmérséklete szerint:)). Reggel főzés, Barneyzás, ordítás. Finom pizzát sütöttem, a remek élesztőmmel. Pompás lett!
Adri fancsali képpel elviharzott, mert ma várhatóan nem keveredik semmilyen forradalomba, pedig már kezdett belejönni. Nem elég nekem folyton a világ romlásáról hallani a szaftos részleteket, még most ide is jöttünk a balhé közepibe. Képzelhetitek mennyire elemében van. Tegnap egész este krahácsolt és szellőztette magát, mert hát a könnygáz és a füstbombák. Beléfojtottam a szót és inkább a békésnek ugyan nem mondható, de legalább valóban borzalmas Vad Hattyúk olvasásába temetkeztem. A gyengébb idegzetűek kedvéért most nem részletezem.
Szóval Adri el, mi szöttyögtünk, ebédke, rajzolás, bútortologatás. Kisebb VAVA, mert lefejelte a műanyag szemétkukát amit tolt, úgyhogy folyt egy kis vér. Nem kell aggódni, vígan szivornyázta, nehogymá kárba vesszen. Én kimostam az undok piros szőnyeget, ami úgy porzott, mintha lovak trappoltak volna rajta rendszeresen (amúgy is olyan, mintha előző életében lópokróc lett volna). Most szép, szelíd és a teraszon szárad. Rázártam az ajtót, hogy (bosszúból) semmiképpen se tudjon álmomban rám tekeredni.
Nem részletezem a lelki terheimet, ami egy bizonyos illető, meg nem nevezendő nem meglepetésével kapcsolatban ért eddig, és a mai délelőttön kulminált. A lényeg, hogy minden jó, ha jó a vége:))) Pedig még el sem kezdődött.:)) Na? Jól keltem a feszültséget mi, gondoltam ebben az unalmas blogban legyen valami cselszövés is:) Majd mindent megtudtok időben:))))
Ez csak amolyan kisszínes, de ebéd közben, egy fél pillanatra másfelé figyeltem. Közben az Adri által az asztalra helyezett időzített bomba (popsikrém!!! JUJ) elkezdett ketyegni és sajnos fel is robbant:))))
Khaled el, jó szunyát, nekem jóreggelt!
Ébredés után, szokásos:) Hogy ne legyen minden nap egyforma, a Carrefourba mentünk vásárolni. Lista alapján, módszeresen dolgoztam. Asszem ez már a vég:)
Aztán próbáltunk időt eltölteni a játszón, de nem kötötte le semmi túl sokáig.
Ágnes kérésére, nadrágban...
Persze, mert a metró az járt. Néztük a játszóról, a gyaloghídról, és a peronról is. Ezeket a szavakat kell ismételnem, megállás nélkül: METRÓ, MEGÁLLÓ, SÍN!!! De csak ezt, mert ha nem ezt mondom, akkor nyüszít és aszongy MA, amit még ezen szavak ismételgetésénél is kevésbé bírok elviselni. Nem elég a nyugivíz, kell nekem egy stresszlabda, mert kb. fél óra ismételgetés után, már állatias indulatok dúlnak bennem. Nehezen összeegyeztethető ez az érzés, a feltétlen anyai szeretettel.
MÁ!
MEGÁLLÓ!
SÍN!
METRÓ!
Szerencsére nem volt különösebb fetrengés, mikor be akartunk jönni a kapun, így itt nem keltettünk feltűnést.
Vacsora, Barney, Thomas, jó nagy fürdés és jó éjszakát Khaled, jó reggelt Piroska!
neked jó reggelt, de mi még csak most megyünk fürdeni. és mi lesz mikor anyád hazaér...
VálaszTörlésJó ez a metró őrület, jó felé terelődik a gyerek, már csak 1-2 kanna kell és lehet csapatni :)
VálaszTörlésAmúgy ne csodálkozz, hogy csak MA-MA-zik ha egy adag popsikenőcsöt is befalt étkezés közben.