Végre Péntek

Ha már péntek, akkor mindent kicsit máshogy csináltunk. Nem szervezetten, inkább ahogy esett. Esés az volt több értelemben is. Már reggel is látszott, hogy a szeme sem áll jól a Gunginak, hiába csinos pizsama:)

Szippant egyet a friss reggeli légből...

 Kortyol egy jó kávét...

Van itt egy bögre, amin egy repülő látszik. Azaz csak volt, mert addig lett szorongatva, amíg ripityára tört. Pedig ez volt az APA bögre. Egyszer csak csattanás, Khaled rohan, könnyes szemmel, APAAPA!

Hát igen, de a hír az, hogy ma reggel bele is nyúlt valami rejtőzködő szilánkba és felsértette az ujját. Mióta tudja jelezni a fájdalmát (VAVA) azóta minden nagyon fáj:) Szóval ettől úgy kikészült, hogy le is kellett fektetni 10 óra körül. Sebaj, annál jobb, így elkísérhettük Adrit, úgy is gyalog megy, akkor senki sem bandukol magában. 

Persze útközben elkezdődött...Minek is kell nekünk folyton császkálni, otthon sokkal biztonságosabb, a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik. Persze, aki úgy tájékozódik, hogy 'látod ott azt a kék árkádsort, na ott kell balra fordulni'...anyám borogass. 

Elmémre hirtelen sötét árnyék ereszkedett. Félúton megláttunk pár tüntetőt, szabályos sorokban közlekedtek, egy utca távolságra minden lezárva kordonnal, rendőrökkel. 

Ez a taxisok tüntetése, de tényleg:)

Na de ez, az Adri lepusztult idegrendszerének már sok volt, mert hát én hogy számolok el a lelkiismeretemmel, ha valami baj történik? Meg hát, én csak sírjak a könnygáztól, lelkem rajta, de hát az ő fiacskája, blablabla...

Ezen a ponton agyvérzést kaptam és 180 fokos fordulattal eltűntem a balfenéken. Még utánam ordított, hogy most a jót cselekszem végre...

No persze hol hagytuk egymás faképnél? Az Omonián (Juj!). Egy szem magzatom és én, emberfeletti lélekjelenléttel átkeltünk pár hegynyi használt gumi és tű között, leráztuk magunkról a dealereket és perverzeket. Csak egy képet mertem csinálni, ezen furcsamód semmi ilyesmi nem látszik, pedig ott volt, Adri életére esküszik:))))

Úgyhogy irány Horány, vagyis Metaxourgheio, mint biztonságos célpont (ahelyett, hogy békésen elmentünk volna a parkba). Ez egy csendes, de feltörekvő negyed. Elkocsiztunk a főtérre, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igazából 'semmi nagyon érdekes' nincs itt, mármint ami a Khalednek is érdekes, nekem tetszett volna:))). 

 

 

Azért császkáltunk, szökőkutaztunk, haverkodtunk az öreg pasasokkal a kávézókban

Mivel a város délebbi részeit elvágta előlünk a forradalmi hevület, csak úgy elindultunk és követtük a sokat sejtető múzeum táblákat. Sikerült meglelni a Nemzeti Archeológiai Múzeumot. Yuppijé!

Csodás szép parkja van, bár eléggé urbánus. Jött is pár rohamrendőr és kikergette az oda nem illő elemeket. Fogyasztottunk pár falatot az árnyasban, tanultunk görögül egy nénitől. 

Később elindultunk befelé, hátha látunk valamit, vagy szerzünk egy prospektust. 'Igazából' bemenni nem lett volna értelme, az őrjöngő Kiskhaleddel. Követtük a kerekesszékes útvonalat. Zárt ajtóhoz értünk, mondom jó vicc, mert eléggé messze volt. 

De valaki meglátott minket, mert először 4, majdan kb. 10 unatkozó teremőr néni karjaiba estünk. Kitéptem a gyereket a kezeik közül, mert teljesen felvillanyozódtak. Az egyikük ajánlkozott, hogy elkísér a bejárathoz. Szépen komótosan haladtunk, hogy azért lássunk is valamit:)))) Ő tolta a kocsit én fogtam a gyereket és mindenkinek bemutatott, mintha legalábbis az égből pottyantunk volna, az ő hathatós közreműködésével. Mondta, hogy ne haragudjunk, de nem maradhatunk tovább, mert kifelé is kérik a jegyet:) Óriási figura volt. Nagy volt a nyomás, hogy most már mégis meg kell nézni a múzeumot és kiköhögni a 7 EUR-ót. Végül a menekülést választottuk, azt hiszem nem látott meg. Őrület!:))))

Még az Omonián kinéztem, hogy melyik út vezet vissza a mi főutcánkhoz, de nem azt választottam;) Kicsit csavarogtunk, néztünk kirakatokat.

A kék árkádsort nem láttam többet, de ki hitte volna egyszer csak hazaértünk. Azaz (megint) volna, ha a Khaled sírva nem fakad, hogy na azt aztán nem. NEMNEMNEM, még nem is voltunk a téren. Gyenge ellenállást tanusítottam és jól tettem, hogy hallgattam rá. Volt kis hintázás, galambozás, de ami ez után jött...

Persze kisgyerek megint nuku. Sebaj, volt ott egy siheder banda. Messziről kissé harsányak voltak, de a Khalednek nagyon megtetszettek. Ácsingózott a kis hülye, de nem akarták észrevenni. 

Aztán mégis történt valami, kipattant egy szikra és a banda főnöke megszánta. 

 

 Innen egyenes út vezetett a teljes népszerűséghez.

Leírhatatlanul boldog volt, labdáztak, bújócskáztak, én voltam az egyik fedezék:)

Tényleg nagyon jó buli volt. Aztán a gyerekek futva távoztak, mi is megpróbáltunk fájószívvel elindulni. De csak a legelső macskáig jutottunk. Azt még nyomorgattuk kicsit. Kapuban földön fetrengés, hogy haza aztán nem, de rendíthetetlen voltam, lévén fél6 is elmúlt akkorra.

Befalta az Adri nálunk felejtett ebédjét (fasírt és sült krumpli) majd gyors zuhanyzás, 6 rész Barney és balfék barátai után békésen aludni tért.