A szerencsésebbek addig követték, amíg eltűntünk a biztonsági ellenőrzésnél Ferihegyen. Nem hívtuk fel magunkra a figyelmet, nem is sípolt a kapu amin átmentünk, csak a Khaled slukijába kellett belekortyolnom, hogy lássák semmi gyanús folyadék nincs benne. Benzint ilyen mosolyogva még nem ittam:))))
Lötyögtünk ide oda, megnéztük a gépeket, majd gyorsan elfogyasztottuk az összes szendvicset és túrórudit, amit az útra készített Gábi. Elkezdtem aggódni:)
Maga a repülés minden várakozásomat felülmúlta. Gungi extázisban helyezkedett a széken, sőt úgy kaptunk helyet, hogy két ülést is bitorolhassunk. Mellettünk egy helyes pasas gondoskodott az extra szórakozásról.
Fel sem vette mikor felszálltunk, iszogatott, de nem nagyon érdekelte, nem fájt ennek semmije.
Aztán tett-vett egész úton, egyszer sem próbált elmenni, rajzolt, pakolgatta a ceruzákat, nyitogatta a tálcát, nézte a kis tévét. Teljesen szuper volt.
Hipp hopp le is szálltunk, oszt spuri kifelé. Jöttek a csomagok szép sorban, többen gratuláltak az anyagmozgatási technikámhoz. Gyerekestül uszkve 70 kg-ot mozgattam teljes természetességgel. Vettem telefonkártyát, csak nem volt akit hívjak:))) Sebaj gondoltam, Adri úgy is ott lesz, ha nem akkor majd megoldom, nem akartam még egy buszt elszalasztani.
A Khaled ekkor már üveges szemekkel tekintgetett, persze azért elfogyasztott egy kevés Kit-kat csokit, amiért az újságosnál visított és a busz indulásával egy időben álomba merült:) Ennél jobbat én sem tudtam volna kitalálni, vígan nézelődhettem. Az út kb. 40 perc volt, a jegy 5 Eur.
A találkozás pillanatairól beszéljenek ezek a fotók, esetlen szavaim mit sem érnének. Gungi arra ébredt, hogy Adri ott vigyorog fölötte. Azt hiszem sokkot kapott...
A Syntagma térre vitt a busz, Adri ott dolgozik, egy sarokra a megállótól. Ez egy érdekes tér, itt van mindenféle hivatal, Parlament és az atom tüntetések. Nyugi volt, vsz a hétvége miatt, csak néhány álmos katona lézengett. Ember volt azért, de eszük ágában sem volt holmi hangoskodással kifárasztani magukat.
Ittunk egy kávét a viszontlátás örömére, és hazametróztunk. Ezt sajna csak átszállással lehet megoldani, mert elég hosszúak a megállók. A metró nagyon szép, barátságos és minden állomáson van lift a mifajtánknak:)
A lakásról majd írok részletesen, amúgy gyönyörű. Khuled is kezelésbe vette, bejárta, vizslatta rendesen. Hiába aludt kétszer, már a földön fetrengett mire rájöttem hogy álmos. Kapott finom tejecskét, oszt jóccakát. Nem ellenkezett:)
Mint a mesében! Fantörpikus! Gratula anyuka!
VálaszTörlésÉn ezen a ponton kapcsolódtam a blog olvasásához. (Jó szokásom szerint három napja nem néztem meg a leveleimet, így Ági szólt arról is, hogy van itt valami érdekesség.) Nagyon szívderítő a blog gondolatata, és főleg, hogy egy hétig titokban tartottad. :-)
Várjuk a folytatást! puszi
Naná hogy lesz folytatás:) Igyekszem nem elveszíteni a fonalat:)))
VálaszTörlésÜgyesek vagytok! Képek szuperek! Mikor menjünk? :-))))))))
VálaszTörlésBármikor, teljesen fogadóképesek vagyunk, hamarosan részletesen írok a lakról és a környékről, de most elmegyünk várostnézni:))))
VálaszTörlésÖrülök, hogy épségben odaértetek! Milló puszi, vigyázatok Magatokra.
VálaszTörlésÉs ne a yahoo-s címemre írj, mert az már nem használom.
Okkés, akkor megint elnéztem:) Most már majd látod a lényeget! Csókolunk titeket!
VálaszTörlésMostmegmár bőgök is nevetés közben :-D
VálaszTörlés