Kedd 18, és mehet a techno

Holnap, holnapután újra sztrájk, kihasználtuk a mai lehetőséget a metrózásra. Persze csak visszafelé, sok is lenne a jóból két út egy napon:)). Mr. Tigris 10-re ment dolgozni, együtt battyogtunk az Omoniáig. Útközben 3 kisebb szakszervezeti tüntetés. Ezek most azt jelentették, hogy az önszabadságolt munkavállalók, ordítva hallgatják a zenét az utcán, kávéznak, cigiznek és serényen gesztikulálva diskurálnak. Aranyélet:)

Az Omonián (Juj!) szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába, még pont mielőtt nagyon összevesztünk volna. Ebből is látszik, hogy fejlődőképesek vagyunk. 

Úti célunk, az ezúttal nyugodtnak mutatkozó purdéjjal, Technopolis. Ez a budapesti Millenárishoz hasonló létesítmény., csak itt a régi gázműveket dobták fel. Kulturális események, koncertek, kiállítások, mínusz játszótér.

Nekünk most egy hátsó bejáraton sikerült bejutnunk. Jelen pillanatban csak a séta opció, minden zárva volt, látogatók 2 fő (Khaled és Én). Nagyon érdekes helyszín, bár aki a Kőbányai Sörgyár mellett járt 4 évig gimnáziumba, annak önmagában az indusztriális látvány, nem kuriózum. Majd kifigyelem, hogy milyen programokat nem fogok itt látni:)

A Khaled mindenesetre élvezte...

Kisebb malőr ugyan történt, nevezetesen, hogy még életében nem zakózott akkorát, mint itt. Szabályosan végigszántotta a kövezetet. Sokat nem sírt, de azóta is mutogatja a WAWA-it, ezen a képen követlenül a ballépés után...

A gyengébb idegzetűek kedvéért már a krémmel bekent állapotot mutatom meg, sőt Kill Bill-esen, csak fekete-fehérben. Ugye, hogy nem is olyan szörnyű (a kép már itthon készült, közben a Barney-t nézi:)?

Technopolis pontosan Kerameikos-szal szemben van. Ide csak benéztünk és végigsétáltunk a sétányon, mert egyrész elég késő volt, másrészt nem lett volna értelme bemenni. Viszont megbizonyosodtam a szimpatikus jegypénztárasoktól, hogy a 12 EUR-s jegy, 7 napig érvényes és mindent meg lehet vele nézni, még az Akropolist is. Sőt ha minden igaz, November 1.től sok helyen egyáltalán nem kell belépőt venni. Ezt csak a szezonon kívüli látogatóinknak mondom, elhúztam, mint mézesmadzagot.:)

A metróval párhuzamosan haladtunk ami micsoda öröm!!!!, bár a kisMániákus egyre erőszakosabb ezzel kapcsolatban. Ma rendesen kaptam a fejemre, hogy mégis miért nem jön folyton az a metró, miért csak 10 percenként.
Szép ez a sétány...MÁ-MÁ-MÁ-MÁ-MÁ...
Csak úgy sikerült tovább csábítanom, hogy megesküdtem mindenre ami szent, hogy az utca végén lesz egy metrómegálló és be is fogunk menni. Gyanakodva méregetett, de azért jött.

Sőt, valamiféle romfélére is esett kilátás...Ezzel meg olyan vagyok, mint Meg Ryan az Eiffel Toronnyal. Egyenlőre ennyi jutott belőle, most voltam hozzá legközelebb, de jön még kutyára szalonna.

És láss csodát Thissio állomásra értünk, ez az eddigi legszebb metromegálló, amit láttunk. Volt időm megfigyelni, 4 pár metrót engedtünk el...

Mire hazaértünk, rendesen kipurcant, gyors falatozás és már aludt is.

Délutánra csak a templomkert jutott, ahol szabályosan, egy gyerek se volt. Nem tudom ezek mit csinálnak délután a kölykeikkel, de később sem hallom őket. Rejtély. Ki kell derítenem.:))

Beugrottunk a boltba, vettünk isteni sajtkrémet:) És sikerült megtalálnom az élesztőt!!! Süthetek pizzát, juhéj.

Khaled befalta az isteni sajtkrémet, én kentem egy kicsit a levágott kenyérhéjakra, innen tudom, hogy isteni.

Mivel megint elfelejtettem felkapcsolni a bojlert, nuku fürdőzés, bár ilyen WAWA-kkal nehéz is lett volna. Megkérdeztem, hogy elénekeljem e az esti ninnano dalt, de megrázta a fejét és az ágyra mutatott. Értettem Uram! Kíván még valamit Uram? Jó éjszakát Uram!