Nyilas Misi pakkot kapott volna, vasárnap

Igyekeztem egy klasszikus vasárnapot kerekíteni, részben sikerült:))). 

Adri szerint Athénban, minden délután történik (szieszta után) és azt hiszem teljesen igaza van. Bár lehet, hogy ez is csak woodoo.

Reggel Barney nézés, de legalább most már teljesen leköti a gyereket, ritkán igényel asszisztenciát. Remélem nem szívja el a kevéske velőjét. Igazából nincs miért panaszkodnom, Barney liberális és pacifista. Viszont sajnos agyhalott, kicsit sokat HOHO-zik és ugrál, de ha szerzek egy füldugót, vagy egy gyerek head-settet, akkor máris jobb lesz. Ezen még dolgozom.

Tehát mi felkeltünk reggel 7kor (ez általában így van), a családfő szunyált 9ig. Én mostam, takarítottam, főztem, ők meg ugrálni tanultak, rajzoltak. 

A lobotómián átesett Barney másik előnye, hogy nála még a teregetés is jobb program. Párosítva teszem száradni a zoknikat, remélem ez elég meggyőző.:))))

A tegnapi menü kimaradt, úgyhogy a mai ebédünket részletesen dokumentáltam, hogy a gasztrofanatikusok se unatkozzanak. Állatvédők és halgyűlölők figyelem, brutális képsorozat következik.

Először menekült, NEMNEM, de mindig visszajött és kérte Adrit, hogy mutassa meg a halacskát...

Szamaka...NYAMNYAM...

Itt már vígan rotyognak...

Bon apetito...

Nem meglepő módon, a Khaled imádta, csak Adri parázta túl a szálka kérdést, nem tudom egy 5 cm-es hal esetében pontosan mire gondolt. Fél perc alatt sültek porhanyósra.

Az elfogyasztott ételmennyiség következtében (a hal mellé, egy rakás petrezselymes, olivás főtt krumpli, előtte 3 tányér leves), a Khaled az asztaltól egyenesen az ágyba dőlt és két és fél órán keresztül nem is jelentkezett.

Ekkor azonban rá kellett kapcsolni, mert csomagot vártunk az őshazából. Jelezném, hogy a szieszta időn túl vagyunk.

Persze leszakadt az ég, a buszsofőr nem vette fel a telefont. Ez elég intő jel kellett volna legyen, de mi bíztunk a képességeinkben. Átmetróztunk a városon, a Khaled nagy örömére. Futva közelítettünk (a Neos Kosmos városrész egy kihalt részén lévő) utazási irodához, várva a busz érkezését. Az iroda persze zárva, mert vasárnap van, másik telefon sem válaszol. Körbekérdeztük a trafikokat, kávézókat, ők persze nem láttak buszt még életükben sem, fingjuk sincs, hogy elment e már, vagy még meg sem érkezett. Mivel ma nem is indul tovább, várakozó utasokból sem következtethettünk semmire. Khaled persze üvöltött, ki akart jönni a kocsiból, TEA, MAMM, PAPA, MAMA. Adri a fülkében próbálkozott, mi meg áztunk. 

Gondoltuk várunk azért. Az egyetlen lehetséges, EVEREST névre hallgató rablókávézóba beültünk, ahol épp meccs volt. Nem lettünk egyből népszerűek:)))) Megittunk egy rémes kávét. Már AZ, eleve felháborodást okozott, hogy nem jegesen kértük, de könyörgöm 10 fok van, hideg szél és eső. Büntetésből kaptunk hozzá 3 nagypohár jeges vizet, szadisták. Khaled 200 dB ordított, hogy HAMM, MAMM, úgyhogy egy szottyadt pitét is muszáj volt venni. Annak morzsáit, figyelmem lanyhulásának első jelére a kávémba dobálta. Mikor elfogyasztottam ezt a csodás koktélt, jobbnak láttuk távozni, busz közben se sehol. 

Kilátás az Everestből...

Hazakullogtunk. Azért megörökítettem ezt a terepakadályt, csak hogy tudjátok mitől lesz isteni muszklim és elsorvadt szaglóidegeim.

Kitalálhatjátok mit csináltunk itthon. Játszottunk és Barneyt néztünk. Asszem volt egy epilepsziás rohamom, de nem emlékszem:)))) Holnap is sz.r idő lesz, de azért megszerezzük azt a dobozt, bármi áron.:)))