Csütörtök 17, újabb felkelés árnyékában

Szevasztok Fiatalok!

Itt még továbbra is az Uncsi Depressziós Kismama, ahogy egy kedves rokonom volt szíves megjegyezni. Sajnos nem találhatok ki kalandokat, nem lenne fair, így ma is kapjátok az unalmas valóságot:)))

Vagyis a nagy semmit. Az idő megint fos, pörög a rajzolás, Barney. A nap érdekessége, hogy Adri már kettőkor végzett. Ma van ugyanis az 1973-as vérbe fojtott diáklázadás évfordulója, ami minden évben egy dinamitos hordó. Mi ellen tüntetnek konkrétan? Hát az ellen, hogy a külföldiek elveszik a munkahelyeket (ez Adri magyarázata:))), és minden más méltánytalanság ellen ami a fiatalokat éri. Ezért gondolták a cégnél, hogy jobb a sok gyanús bevándorlót még időben hazaengedni, nehogy meglincseljék őket.:)))

Délelött még boltba mentünk, különleges menüvel készültem. Klasszikus pirostészta, coca-colával, szóval megadtam a módját. A Khaled kapott egy kis zellerlevest lefekvés elött, hogy kibírja míg Adri hazaér. Meg is érkezett épségben, senki sem akarta meglincselni, furcsa (majd én). Boldogan borultak egymás nyakába, persze csak mikor a Khaled elfogyasztotta a tésztát, addig nem óhajtott az Apjáról tudomást venni se.

Ma videóban utaztam, íme:

Sima őrjöngés...

Tombolás repülővel...vigyázat, a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokkal...elég hosszú, Gábi kedvéért, de nem muszáj végignézni:)))

Hirtelen nagylelkűségi rohamomban felajánlottam, hogy sütök piskótát, feltéve, hogy lemennek tojásért a boltba KETTEN (azért teljesen még nem hülyültem meg). Rá is álltak a dologra. 

Boldog készülődés, PÁPÁ MAMA! 

Semmi gond. Levágtam magam a géphez, gyorsan, gondoltam van egy fél órám. Épp kezdett a társasági életem beindulni, de a második cigire még nem gyújtottam rá, mikor csöngetnek... Ők azok...Feljönnek, de nem néznek egymásra, tojás sehol. Mivan? Sosem fog kiderülni teljes biztonsággal, de összeveszhettek útközben, (gondolom, hogy merre is kellene menni, vagy, hogy mit kell megtapogatni) mire egy idő után féktelen ordítás és mammázás tört ki. Adri nincs az őrjöngő gyerekhez edzve, gondolom szégyenében hazáig szaladt.:))) A sztorit mindketten elmesélték, de hát...Na mondom jó, vetkőztök, piskóta elfelejtve. Dugájukba döltek. A vége na mi lett? 1. rendeltünk házhoz, 2. a Khaled lement egyedül, 3. én lementem és aztán megsütöttem. Hagyjuk is, íme a végeredmény...

És ha videós nap, akkor ez is...

Nem is bírta már sokáig eztán, de még kicsit elszédelget, nézett egy kis PINGUT!

Megsajnáltuk a szegényt, felajánlottam esmeg, hogy hajlandó vagyok vele fürdeni (ezt nagyon imádja, ritkán vetem be, mint különleges kegyet). Felvillanyozódott, rohant hozzám (pedig előbb még nem akart fürödni) rángatja a ruhám CICIS, CICIS!:) Elindítottam a vizet, de persze a rohadt biztosíték már megint lebaszta magát, épp hogy langyos (CICISSS!). Nem tehettem meg vele, hogy kihagyjuk a fürdést, gyorsan víz melegítés, magyarázkodás, hogy de persze fürdünk, csak várni kell egy kicsit (CICIS, MAMMA CICIS!) 

Ekkor következett az a pillanat, hogy én épp a vizet melegítettem, Adri a törölközőt kereste és hallom a fürdőből, hogy PAPA, PAPA! Gyanús, bementünk.

Inkább csak mutatom...

Ott állt a langyi vízben és mutogatott befelé, CICIS!:)))) Rejtély hogyan került be, nem fejjel az biztos, mert ott nem volt vizes. Ennyit arról, hogy mekkora akaratot fejlesztett magának.

Nem volt menekvés, lubickoltunk egyet a zimában. Nem hosszan, úgyhogy az élő istenre kellett esküdnöm, holnap is vele fürdök. Így jártam:))))

Közben olvassuk, hogy megy a könnygáz és az oszlatás a belvárosban, helyben vagyunk:)))