Szokásos időben megkezdtük reggeli ámokfutásunk. Barneyról kezdünk áttérni Pingura. Mást már nem is kérek karácsonyra, a fellegekben járok. Barney-t nem akartam ide tenni, van nektek is elég bajotok, de Pingu teljesen rendben van... Íme egyik kedvencünk...
Fél 9 körül kisebb szóváltásba keveredtünk. 5 perc nyugalmat kértem. Nem jött össze. Felkeltettem Adrit, hogy jöjjön és szórakoztassa a kölkét mert én meggyilkolom. Nem tettem ilyet, inkább egészségügyi, bolti sétára mentem. Elfogyott ugyanis a kávé, lehet ezért is pattant el egy ér az agyamban.
Hazaértem, állítólag ordított, pedig indulás előtt mondtam, hogy nem megyek világgá (annyira nem rossz a helyzet), csak a boltba. Gábi szerint lelkifurdalása volt. Piha.
Mindenesetre nem tartott sokáig...
Közeledett a konferenciabeszélgetés ideje. Ugyanis legkedvesebb Jóbarátom, jeles szülinaphoz érkezett.
Egy ördögi csellel sikerült a fiúkat eltávolítani otthonról. Fejfájásra hivatkoztam, le is mentek a gyógyszertárba. Sajnos nagyon hamar visszatértek, de a Khaled rendkívüli lelki nagyságról tanúbizonyságot téve tűrte, hogy használom a számítógépét. Eszegettek, rajzolgattak, őrjöngtek...
Adri közben munkába indult, őt kilökdöstük az ajtón.
Érdekes élmény 1600 km-ről nézni, ahogy két élveteg alak tatárbifszteket, avokádókrémet fal reggel kilenckor. Leöblítették egy kis narancslével, mézesteával. Ja és a répatorta! Ennél a pontnál már tényleg kiakadtam:))) Persze én eszem, amit főztem:)))
Dicséretesen, már reggel megfőztem az ebédet, a traccsparty végeztével csak melegíteni kellett a finom kis borsófőzeléket. Khaledka lapátolta szorgosan. Tegnapi kaszinó jelenet ismételt, de érezte, hogy elvetette a sulykot és gyorsan elaludt.
Délutánra light-os programot kellett tervezni, mert hirtelen sztrájk indult a metrón 12-16 óráig. Lementünk hát a térre.
Andriska kedvéért, Khaled rohan a célállomás felé...
Pár napja már nem voltunk, nem is láttam, hogy megkopasztották a hársfákat...
Tömeg megint nincsen...
Szabadtéri tornaszerek viszont igen:)...
Khaled szerint a labda csak és kizárólag hencegésre, hurcolászásra való. Itt éppen a lábam mögé bújik, hogy egy állítólagos támadó (rá se hederített) el ne vegye az ó kis kincsét:)...
Dolgunk végeztével a gyaloghíd felé tartottunk, de ezúttal egy huszárvágással átkeltünk rajta. Nem nagyon jártunk ezen az oldalon, nem bántam. Hát ő sem, pillanatokon belül egy tornapálya szélén álldogáltunk, éppen focimeccs volt. Az év fotója kedvéért komolyan gondolkodtam rajta, hogy hagyom, had tépje ki magát vasmarkomból és rohanjon be a pályára, ahogy ő tervezte. Természetesen extázisban, BAMBA, BABA, ARRA!
Bevándorlók a kispadon, illetve a kerítés túloldalán...
Ezzel jól el is időztünk, úgy egy órácskát:))) Hazaballagtunk, bár a 300 m-es távolság ellenére az is volt vagy 20 perc. Minek nekünk metropolis...:)
Vacsora, kevéske Pingu, fürdő. Vége is ennek a jeles napnak!
Boldog Szülinapot Ágneském!
Mi nem akartunk kitenni annak, hogy végig kelljen nézned ahogy elfogyasztjuk a reggelinket, te akartad! És ne hagyjuk ki a tonhalkrémet és a sajttálat dióval és körtével! És itt emlékeztetnélek a Te idei szülinapi vacsorádra. Majd küldök róla fotót, ha elhalványult volna az emléke. :))) Khaled hátizmai rendben vannak, azt hiszem!
VálaszTörlésTényleg frenetikus volt minden, és szerintem már fiatalabb is lettem tőle. Hála minden közvetlen és táv-résztvevőnek!
VálaszTörlésLátom ahogy közeledik a hazautazás egyre jobbak a napjaitok! Tetszik a labdadugdosó fénykép. A filc lemosható?
VálaszTörlésNem, válaszoltam Mária, de kitaláltad magadtól. Naná hogy nem:)))
VálaszTörlés