Mivel úgy érzem úgysem értitek meg a szenvedéseimet, vagy legalábbis pofátlanul az arcomba vágjátok, hogy egyem meg amit főztem, nem is részletezem különösebben a mai napot.
A tegnapi pepitában.
Annyi különbséggel, hogy voltunk nagybevásárolni, több kevesebb sikerrel. A boltban kivételesen nem volt botrány, de akkor még nem tudtam, hogy az utcán szeretne jelenetet rendezni. A pénz őrület továbbra is tart és sajnos észrevette, hogy a bevásárló kocsiból visszanyert két euróst a zsebembe csúsztatom. Óriás hisztéria kerekedett, hogy igenis adjam én oda. Hiába mondtam én bármit, csépelt és ordított. Leszartam, de így cipelhettem a cekkerekkel együtt jódarabon. A kedvéért gyalog mentünk, hogy matathasson. Hát majd nem megyünk, csak babakocsival, a fejére meg ráhúzok egy pampers-es dobozt.
Itthon újra elővettem a titkos fegyveremet, az (ikeás filctollakat). Ez viszont megint csak nagyon bevált, olyannyira, hogy közben félszemmel megnéztem egy Poirot-t. Szellemem szárnyalhatott, csak sajnos a végkifejletnél muszáj volt megfürdetni, mert már nem bírt magával. Aztán észrevettem, hogy nem csak a kanapé, az asztal, de még a nyelve is zöld:))).
Kaptok még videót, úgy érzem az érdekesebb, mint az én személyes tragédiám:)))
Reggeli életkép...
Különben is vettem füstölt lazacot, megyek megterítem az asztalt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése