Szombat 26, lokál piac és meglepetések

Közepesen hajnali ébredéssel indítottunk. Egyenlőre nem dobom ki a zsákot. Aztán a Khaled sokkot kapott, mert a szobába lépve nem látta a laptopot az asztalon. Mielőtt krokodilkönnyeket kezdett volna hullajtani, megmutattam neki a kanapé mellett leledző gépet. Este ugyanis filmet néztünk és áttettük. Többet ilyen hibát nem vétek:)))

Reggeli peluscsere, az occsó is remekül áll rajta. Ezen kívül még zokni van rajta, és a szájában, igen, jól látjátok egy mécses...

Rendet vágtam a konyhában, vártuk Adrit, hogy indulhassunk a piacra. Összeszedtük magunkat. Ám ki hitte volna, hogy a kapuig megtett úton két meglepetés is ér minket. Az első a liftbe lépve...

Csodás egy lufi volt, de ragaszkodtam hozzá, hogy az elsőn kidobjuk. Szerintem a fába szorult férgeké (3 ill. 5 év körüli, megállás nélkül fejhangon visitó szomszédgyerek), ezért ne ordítsanak pluszban:))) 

Ahogy leértünk szembe jött a kedvenc szomszéd bácsink és kézzel lábbal magyarázta, hogy várjunk egy kicsit, mindjárt jön, hoz valamit. Jött is, és ezt kaptuk...

Aki ragaszkodik, hozzá hogy az 'arab bevándorló unicefes szatyorral', magas labdát leüsse, ne fogja vissza magát.)))

Nem mellékesen kiderült, hogy Alexandriában született, "hazavándorolt" görög család sarja és egész jól beszél arabul. Teljesen elolvadtunk és ezúttal a Khaled is tudta mi a jó modor, csókot dobott, mosolygott, nagyon örült a kincseknek. Gondolkodunk, hogy mivel tudjuk meghálálni:) 

A csomag a következőket rejtette...

Nem találok szavakat:)))

Na de vissza a piachoz. A Michele Voda utcán van, rögtön a sarokról indul. A hozzánk közelebb eső szakaszon hosszan sorjáznak a ruhások. Van itt mindenféle népség a már korábban említett protékával. Feketék: cd, elemek, öngyújtő, cigaretta!!!. Kínaiak: cipő, pakisztániak: háztartási árú, cigányok: fehérnemű, melegítők, kabátok. Görögök: olasz, ill. kínai jó minőségű ruhával, cipővel. Színes és jókedélyű forgatag, úriasszonyok is vásárolnak. A portéka vagy nagyon szép, vagy nagyon olcsó, így mindenki megtalálja a számítását. Nekem nem volt számításom, de nem is lehetett volna. Rohantunk a gyümölcs szekcióhoz, mielött a Khaled szétveri a babakocsit. Hamarosan fel is tűntek az árusok. Már a múltkor is megállapítottam (az Epideuros utcai piacon), hogy itt sokkal szebb a zöldségkínálat, mert ezek többnyire kistermelők, akik a saját cuccukat hozzák. 

Vannak bácsik 4-5 féle almával, nénik 2-3 féle padlizsánnal, ugyanennyi cukkinivel (virágjával is árulják) Vannak a hagymás-krumplisok, a citrusfélések. Valamint a kedvenceim a levélzöldségesek, mindenféle egzotikus salátával, friss fűszerekkel. No meg persze az olajbogyósok, a halasok (ez is van, de a nagypiacon olcsóbb), fűszeres és csonthéjasosok:))) igazán minden kapható és az árak is kedvezőek. De elsősorban a kiszolgálás. A nagypiacon a nagykeres maffiózók tipikus vérszívók, itt ha kérsz egy kiló mandarint, tuti tesz még rá, vagy ad a gyereknek egy szilvát. Ez egyik standon ottfelejtettük a répát és a paprikát, a bácsi meg rohant utánunk, tündéri. Maffiózók itt is vannak, de mivel nagy a kínálat, ki lehet őket kerülni. Egy szó, mint száz, remek dolog ez a piac:)

Visszafelé az Achranon-on jöttünk, Khaled is had szaladgáljon. Tovább tartott, mint a piacon átverekedni a tömegen, de legalább jól elfáradt.

Hazatérve nekiálltam a mentás csirkeragulevesnek, a Khaled pedig újabb főzés előkészítő feladatot kapott. 

Nagyon élvezte. Műzlit (ehető, de nem túl csábító) adagol egy láboskába...

Koncentráció...

A leves osztatlan sikert aratott. A Kalóz már nem vacakol sokat, bőröstül, porcogóstul pusztította a szárnyakat és minden elérhető húsdarabot. Még az Adritől is vissza kellett kérnem amit neki szedtem. Elképesztő volt, azt hittem szétpukkan. Nem pukkant meg, de 2 órát aludt utána:)))

Az volt a tervem, hogy itt hagyom őket és elmegyek vásárolni, de én is leragadtam ebéd után. Sebaj, azért kaptam egy kis eltávot és visszamentem a piacra körülnézni még alaposabban. Nem volt botrány, jól elvoltak. Tévéztek, és a tegnapi torony elfújós játékot játszották állítólag. 

Igyekeztem meghálálni a kegyet, és megsütöttem a délelött óta pihengető linzert:)))

A végén még megtanulok sütni...

Tényleg nagyon finom lett, ki hitte volna...

 Ma még alig rajzoltunk, gyorsan be kellett pótolni, videót is kaptok róla:)))...

Csodálkozom, hogy a gyerek halandzsa nyelven beszél, mikor én ilyenek mondok: Repülő, itt a farka, itt a teste...:) Ezt még vehettem volna egy órán keresztül, folytattuk a magvas beszélgetést.

Vacsorára bundáskenyeret ettünk, a rend kedvéért én tejföllel, sajttal. Ez jut nekem:)))

A fürdés sajnos sírásba torkollott. Felajánlottam magamat, jött is boldogan, bulizni. Beugrott a vízbe, de ordított, mert a nap folyamán elfogyasztott tekintélyes mennyiségű szőlő és mandarin megtette a hatását. Ahogy a kimart sejhajához hozzáért a víz, teljesen kikészült. Nagyon sajnáltam szegényt, kiraktam a kádból állt ott és szenvedett, mert szeretett volna lubickolni, de nem bírt. Még egy próbát tettünk egy krémezés után, de papírkutyuska csak nem állta a kínokat:) Csóringer. A büdös lábát azért megfürdette, a többi büdös testrészét majd holnap.:)))

A sóliszt barátaink még nem száradtak meg, működés közben majd holnap láthatjátok, addig is az előzetes...

PÁPÁ!