Hétfő 31, a viszontlátás

Éjszaka, bár a Khaled csak egyszer sírt fel, rémálmok gyötörtek. Azt álmodtam, hogy Gé mégsem indult el, mert valaki épp telefonált Budaörsről. Ehhez nem kell az álmoskönyv, egyszerű vagyok, mint a bot:)))

Jó korán keltünk (emlékeztettem magam, hogy a Gé igenis úton van), de nem bántam, szépen kifényesítettük a lakást és ünneplőbe öltöztettük szívünket. A buszt 14:00 órára vártuk. 11 óra körül, gondoltam lemegyünk bevásárolni, de azért felhívjuk a buszos céget, hogy van e pontos infójuk a busz érkezéséről. Szerencsére a telefonfülkével vívott csatát én nyertem, és bár nem hallottam túl sokat a kedves kolleginából, annyit azért sikerült kivenni, hogy egy óra múlva. Mármint, hogy a busz dél körül már itt lesz. Gondoltam ennek fele se tréfa, pucoljunk. Ez a társaság szerencsére közelebb áll meg, mint amelyikkel Adri utazott, 3 metrómegállóra. Kb. 20 perc múlva már Metaxourgio-nál voltunk, onnan pár perc séta a buszállomás. Még szerencse, hogy nem álltunk le szöttyögni, mert mikor befordultunk a Lenorman útra, egy saroknyi távolságra, gyanús busz álldogált és épp csomagokat pakoltak kifelé szorgosan. Iszkirí, mert észre is vettük Gé-t, aki már várta a csomagját. Épp fél 12 volt. Szóval oltári szerencse, hogy elindultunk és nem kellett szegénynek kétségek között üldögélni a csomagján szégyen szemre. A Khaled sokkot kapott, nézett szégyenlősen, aztán nekem mutogatta, hogy hát nézd mama itt a Nagyi. 

A bugyorból előkerült túrórudit sem merte először elfogadni, csak nézett megilletődötten. 

Haza ügyeskedtünk a csomagokkal. Gyönyörű verőfénnyel fogadta Athén az első látogatónkat. Igazán rendes dolog, mert már napok óta felhős szeles idő volt. Itthon folytatódott az örjöngés, a Khaled minden táskát kipakolt, rendezkedett, végig mutogatta a maga cuccait és mindenki másét. 

Gábinak szerencsére eszébe jutott, a gyermek szellemi fejlődés is...

Ettünk egy kis sajtsalátát, mint welcome étek, mert ugye a bevásárlás az izgalmak közepette elmaradt. 

A Khaled már nagyon elfáradt a sok élménytől, de nem akart aludni, mert muszáj volt a hűtőtáskát és a jégakukat A-ból, B-be, onnan C-be hurcolni. Azért nagy nehezen kegyeskedett, de ehhez kellett egy fél oldal kolozsvári szalonna elfogyasztása is, amit Gábitól kaptunk:))))

Mi kicsit rakodtunk. Kaptam egy váratlan meglepetést is. Sosem láttam még ilyet belülről és teljesen meghatódtam. Egy tematikus Athén Moleskine!!!!. Nagyon szépen köszönöm, igazán nem érdemlem meg, de igyekszem méltóvá válni.:)))

A Khaled felébredt, húzta-vonta Gábit. Játszódtak. 

Sajnos annyira ugráltak, hogy ennél jobb kép nem sikerült...

Később lementünk kicsit sétálni, megmutattuk a templomkertet, a gyaloghidat. A Khaledre lehet számítani, nem hagy ki semmi fontosat. 

Megtekintettük a szupermarketet és a pékséget. Nem túl nemes programok, de egy 24 órás busztúra után épp elég. Itthon még játék, újabb táplálékok, Barney. A Khaled jól elfáradt szerencsére, bár kissé tiltakozott a lefekvés ellen, de biztosítottam róla, hogy Gábi még reggel is itt lesz, nyúzhatja tovább. Ebben megegyeztünk és bezsákolva aludni tért. Folyt. köv. holnap!:)))