Végre tegnap megvásárolhattuk a bérleteket, így ma már szabad volt a vásár. A délelőttöt még nem használtuk ki erre a célra, de volt muri így is. Én a nagyszerű új fehérítőmmel önfeledten mostam, ebédet főztem. A fiúk leugrottak egy körre. Gyors kör volt, de ki a kicsit nem becsüli...
Főként játszódtunk. Nem igénylik az intellektuális ötleteimet. Szerintem az autót tolni kell, maximum egy könnyebb karambol...
Igen korán ébredt, nyűgösködött már 11-kor. Én 6-kor nyűgösködtem, de az senkit nem érdekelt. Segített befejezni az ebédet, majd elfogyasztotta (a nagysikerű currys rizs és csirkés-gombás szósz).
Mondtam, hogy ha gyorsan elalszik, délután megyünk a metróval.
Csoda, hogy azzal ébredt: MAMA, VONA, TÉ! és még kóvályogva, de vette a cipőjét. A kék szandált, amit a DUDUStól kapott. A másikat a DEJDItől. Rólam nem esett szó.
Az időjárás még mindig kalandos, de mi nem csüggedtünk, megnéztük a Thissio játszóteret (ahol leszakadt a hinta). Ez a metró bakker (nem tudom megemészteni, bocsi!:)!!!!...
A lényeg a végénél a kis kert...
Szerencsére megnyitott a játszó ollé...
Visszafelé lecövekeltünk. Mond szépen tűzoltóautó. TÜSZ!
Arrébb vonszolódva nézhettem a romokat, Kuled várta a metrót...
Már itthon, elugrottunk tejecskéért, persze ajándék is járt. Hihetetlen, mások 20 centet fizetnek az ilyesmiért...
Jól elfáradtunk, megettük az ebédmaradékot. Khaled elfogyasztott egy fagyit is. Ettől különös víziói támadtak. Közölte, hogy most DEJDIt fog rajzolni és úgy is lett...
Engem Rákuramra emlékeztet a Spongyából, de tagadhatatlanul van neki szája (a legalsó vonás a jobb sarokban, valamint szeme (2 pont a két kacs tetejénél). Fenomenális. További műelemzéseket várok:). Az alábbi pár napja készült, repülő a Khaled áthúzása ellenére is...
Maga a művész...
Hamar neki fogtunk a fürdésnek, lefekvésnek. Nem túl rózsásak az éjszakák, remélem telihold van és hamar megszűnnek a panaszok. Amellett az esti rituálét is stabilizálni kell, mert nyúlik mint a rétestészta. Ugyebár eddig vakhang nélkül beszunyált egész életében. Újabban igényli az esti beszélgetést, mesélést, aminek én igazából tökre örülök. Na de tegnap már 3 könyvet kellett többször végigolvasni, minden elemét megbeszélni. Plusz Adri ugyanezt arabul:) Aztán mese a BUBÓról és DEJDIről, majd énekelés. Aztán még ordítás, hogy itt fáj ott fáj, orrfújás, pisilés, kakilás. Szerencse, hogy van türelmem a dologhoz, mert eddig nyugtom volt kétségtelen:). Még tesztelem, hogy mely elemekhez ragaszkodik, mit lehet elhagyni, aztán nem lesz kecmec (feltéve, ha apja be nem rohan egy köhögésre és karjában el nem ringatja, mint ma délben:).
Mint modell(alkat) elemzek. Én a képen egy csodálatos hattyút látok kiúszni a képből, jobbrafele. Lehet hogy szimbolista a művész úr? Ez igen. A repülőről természetesen ezek után nincs mondanivalóm.
VálaszTörlésAz esti műsorszórást próbáljátok szorosabb korlátok közé szorítani. Lehet neki mondani, hogy egy papamese, egy mamamese, ha beszélgetni akar, majd délelőtt. És különben is tudod, hogy nem pisi, nem kaki, nem fáj semmi, tessék aludni, mert holnap lesz a jójó és azt csak akkor lehet, ha kialussza magát.
Uff! Én szóltam!
Van itt kérem stratégia. De hát igen, a papa a legnagyobb veszélyforrás, hiába minden taktika, ha amatőrök is jelen vannak. Nálunk az van, hogy mi alszunk minden körülmények között, szóval egyszerűbb ha elcsitulsz. De ebben nincs koncepció, csak eltökélt aludni akarás :D
VálaszTörlés