Belevetettük magunkat - Hétfő 28.

Mozgalmas napunk volt, de sajnos a gépem lemerült, így csak dalban mondom el. Adri korán dolgozni indult, mi elkísértük a metróhoz. Aztán portyázni indultunk. Ügyesen igyekszünk végigjárni a környéket, nehogy bizonyos utcákat túl gyakran próbáljunk kifosztani. Most egy a Kuled által ritkán járt párhuzamost választottunk. A metró felőli végén halas és zöldséges, már ez is elég lett volna. Időztünk még a kulcsmásolónál és egy szeszes ital boltnál. Itt tejkaramellt is kaptunk. 1 óra múlva már el is értük a boltot, eredeti célpontunkat. Itt hamar végeztünk, elmentünk korzózni a térre. Nagy autóról vágták ott a fákat, fűrésszel. Eszünket elvesztettük:). Hazafelé a cica irányába indultunk. Szerencsénkre Yorgo is ott volt a műhelyben. Engem meginvitált kávéra, különleges mézes kivitelben. Ebédig üldögéltünk egy igazi görög ezermester műhelyében, a Kuled a macskát nyomorgatta, illetve csavarhúzókat, kilincseket és még ezer kincset pakolt. Más ismerősök is jöttek közben, nagy buli volt. Így kell ezt csinálni:). 

Jó későn értünk haza, de a pizzasütést nem lehetett elsunnyogni. Míg kelt a tészta Kuled frissítő fürdőt vett. Aztán behabzsolta a makrélás pizzáját és aludni tért. Én próbáltam kiheverni a délelőtt fáradalmait, de nem hagyott sok esélyt, másfél óra és újra a toppon volt. 

Itthon tettünk vettünk, rajzolgattunk. Na itt már feltöltött a gép, pont mikor érte mentem elment a kedvem a fotózástól. Abban a 10 mp-ben ugyanis a földre vágta a Gioconda krétáimat, amik diribdarabokra törtek. Rajzolás befejezve. 

Terv szerint lemenekültünk az utcára, ott kevesebb kárt tud tenni, vagy legalább nem az én cuccomban. A templom felé óhajtott. Itt torna bemutatót tartott. Pontosan 34× ugrott, majd 6× föl le 6 lépcsőfokon...

Adrit vártuk alapvetően, de elragadott minket a forgatag. Sok kisgyerek hesszolt, Kuled labdázni szándékozott velük. Először nem nagyon volt szerencséje, de aztán rátaláltunk a társaságunkra. Sajnos itt sem tudtam fotózni, egyrészt mert kevéssé illendő más gyerekéről képeket csinálni manapság, meg mert én rohangáltam utánuk és játszottam a bohócot természetesen. Jeza afrikai testvéreink 2 éves gyermeke, a másik kisfiú már régebbi ismerősünk valamivel kisebb náluk. Van egy 4 éves downs testvére (Alexandra) aki szupercuki, nemzetiségi hovatartozásuk megállapíthatatlan. Ezt hosszan csinálták teljes egyetértésben...

Aztán labdázás, madáretetés következett, részemről gyenge próbálkozás az anyukákkal beszélgetni.

Azért nagyon jó volt, Kuled teljesen bezsongott. most már sokkal kedvesebb a többi gyerekkel, sőt az otthoni kiképzés hatására szinte atyáskodó.

Nehezen de elszakadtunk, a cukrászda előtt vártuk a dolgos Apukát. Naná hogy ott, időnként csokis kekszek érkeztek a hátsóajtón keresztül.

Hiába volt fáradt (a téren már a földön is fetrengett), Adri megjelenése felvillanyozta. Jól bevacsoráltak, minden könyvet megnézegettünk, meséltünk. Most ez a módi. Aztán ninnano. Igazán adtunk a társasági életnek:)