Pipi önmegvalósít/önpusztít - Csütörtök 8.

Kedves Nőtársaim, Ünnepeltek!

Hát mi az, ha nem a Nők jogainak sárba tiprása ezen a csodás napon 5:30-kor felkelteni engem? Ja, hogy nem Anyák Napja van. Az igaz:)

És hogy mért volt olyan sürgős? Hát ezért a tevékenységért kár volt sietni szerintem.

Apja sapkáját ráncigálja...

Belenéz a dobozba...

Vallatás, lámpakapcsolgatással...

Ugyanez, élőben. Finomlelkű Nagymamák vigyázat...

Én csak röhögtem a markomba. Szórakozz csak velem, úgy is itt hagylak mint a pinty. Ahmed azért próbálkozott, hogy neki ma 11-re kell menni dolgozni. Piha mondottam, majd elindulok korábban. Nem most jöttem le a falvédőről.

Úgy is lett, 7-kor kiugrasztottam az ágyból, keljen fel, akkor kap kávét, különben indulok.

7:30-kor pát intettem. Khaled próbálkozott, hogy akkor Ő is jön, de hoppon maradt. 5:30, csak ennyit mondok!:)

Nagy terveim nem voltak, ne reménykedjetek. A laptopommal felszerelve megcéloztam a kávézónkat. A különálló fedett sátrat választottam, lehet bagózni, de még sincs olyan hideg. Na ez utóbbiban tévedtem, mert ugyan nyitva volt a részleg, de az egység csak kilenctől üzemel. Röhej, de most már ezt is tudom. Sebaj, gépeztem, dolgoztam, vártam a kávét. Addigra csonttá fagytam, de mi ez egy hajnali fölkeléshez képest:) Legalább nem kellett szégyenszemre visszakullogni:)

10:30 lett volna a találkozó, merthogy én sétálni készültem a Khaleddal, Adri dolgozni el. Nem jöttek, sötét gondolatok keringtek a velőmben. Mérget vettem rá, hogy lefektette aludni. Azzal a határozott kijelentéssel távoztam, ha lefekteti (mert szerinte álmos volt, 7:30-kor), elválnak útjaink örökre.

Ez a vízió látszott megvalósulni, robogtam haza. Szerencsére nem jött be, épp indulni készültek. Nekem nem volt sietős, de Adrinak kellett mindenáron beérni 11-re. Na mindegy. 

Remekül szórakoztak, látszott mindkettejükön. A Khaled kóvájgott. Elkísértük Adrit a metróhoz, vettünk kenyeret, hintáztunk, labdáztunk kicsit. 

Ma ehetőnek bizonyult a zöldbab főzelék, mondjuk a zöldbab az nem, de a lé és a krumpli igen. Megkönyörültem, nem tettem el a zöldbabokat holnapra:)))

Nem vágytam különösebb kalandra, tekintve, hogy holnap szép idő lesz, arra tartalékolunk. Autókáztunk, rendet raktunk, sőt felmostunk. Rendszereztük a szir-szarokat...

A tegnapi fotóáradat után, ma valahogy nem voltunk hangulatban. Ő mindig NE, NE, NE és elszaladt, elugrott. Majd holnap.

Adri kérdezte mit szeretnék Nőnap alkalmából. Költséghatékony és praktikus válaszomra (Téged), fogta magát és elindult haza. Igazán romantikus. A főnöke szerint nem professzionális hozzáállás:))))

Így legalább együtt ehettük a háziburgert Kuleddal, aki még állta a sarat. Nagyon finom lett. Hús NEM, krumpli, majonéz, ketchup, paradicsom ABBÓ-MÉG! Saláta, hagyma, uborka PFÚJ!

Összeségében siker volt, kivéve az első adag zsemle, amit konkrétan szénné égettem a sütőben. Őrület. 

Balesetből kijutott ma amúgy is. Két ujjamat beledugtam a forró olajba, egy másikat a mosogatóhoz falához kúrt pohárral vágtam el. Szerencsére ugyanezt sikerült szétroncsolni a kilinccsel, mikor teljes erőmből az ajtófélfához préseltem. Grrr. Megmaradok, van remény. Viszlát holnap!