Bicaj és pofon (nem tőlem) - Péntek 23.

Nos lássuk. Megpróbálom szombat hajnalban felidézni mi is történt tegnap. A reggeli rész kétségtelen: hajnal, MOMO! HAMM! stb.

Adri sajnos ezen az utolsó héten mindennap korán megy, hogy valamicskét behozzon a lemaradásából. Természetesen jövő pénteken nem:))). Ma együtt mentünk volna a JUMBO-ba körülnézni. 

Hát így csak a Khaleddel maradtunk, de nézelődésben ő is nagyon jó. Elmetróztunk a kimondhatatlan nevű megállóig (Neratziotissa). Ez egy nagy állomás, mert itt lehet átszállni a suburban vonatra is, ami a repülőtérre visz:). Ennek következtében forgalmas utak, bevásárlóközpont, stadion, minden van a közelben. Viszont a liftek közül 2 nem működött, forgalomszervezési bravúrrá téve számomra a babakocsival való átkelést a Jumbo oldalára. Végül sikerült...

Ez olyan diszkont áruházféle, hatalmas és ami itt nem kapható az nincs is. Nem csak játékot, ruhát, babaápolószereket, papírírószert, csokit. stb. is árulnak. A közelgő ünnep miatt, jelentős felületet öntöttek el a gyertyák, tojások, dekorációk.

Nehezen, de megtaláltuk a járgányokat. Itt csalatkoznunk kellett, mert kisebb volt a választék, mint a nagy játékboltban. Viszont volt egy darab, amit már láttunk másnál. Khaledet elforgattam, kapott csokit és a háta mögött leboltoltam a kérdéses darabot az eladóval. Nem mutatom meg, majd pénteken. Annyit elárulok, hogy nem motor, mert az itt nincsen, hanem egy 3 kerekű kisbicikli, de lábbal is hajtható, ha az érintett úgy szeretné. Izgulok nagyon!

Visszavergődtünk valahogy, itthon már készen várt a finom vöröslencse leves. Hatalmas adagot bepucolt. Ninnanó!

Rendesen aludt, jókedvűen kelt. Délelőtt még nagyobb terveink voltak, de mire összeszedtük magunkat elég volt a téren csövezni. Rengeteget hintázott, labdizott. Falatozott...

Történt egy kellemetlen incidens is. 

Jár ide egy nagyon furcsa kislány, valamivel kisebb a Khalednél. Furcsa vöröses haja van (gyanítom, hogy befestették neki, mert az apja és ő is tök arab) rohadt nagy feje van, és akkora szemei, hogy az már morbid. Na szóval irtó nagy dumás és alapvetően szeret mindenkihez odamenni. Khaledet leparáztatta teljesen, de azért barátkoztak. Majd odajött újra a tökmag, valamit fenyegetőzött és két szabályos pofont osztott a gyerekemnek. Néztünk egymásra mit két kis Fonzi. Nem vertem laposra, mert időben megsajnáltam. A Khaledet pedig megdicsértem, hogy milyen ügyes, hogy nem ütött vissza egy lánynak. A szerencsétlen apja szerint ez marha jópofa volt, küldte is utánunk a gyereket. Mi nem süllyedünk ilyen mélyre, elpucoltunk a pékségbe. Végre csináltam róla képet is...

Sajnos ide is követett minket, a Khaled teljes parában volt, de a boltos néni megmentette. Kapott fetasajtos pitét is tőle a nagy ijedségre. Innentől nem bánta. 

Kicsit fel kell vérteznem ezt a nyomikát, hogy a világ kegyetlen, farkastörvények uralkodnak. Nem érti szegénykém az erőviszonyokat:)))

Jöttünk is haza, hátha a kóbormacska otthon van. Nem találkoztunk, de itthon elrajzolgattunk, vacsoráztunk. Megjegyzem, mikor elfogyott a tojáskrém és ezt közöltem azzal, hogy mi mást lehet még enni, szabályosan hozzám vágta a tányért az összes maradékkal. Engem persze tud fenyíteni. Legközelebb hagyom, hogy a szörnylány meg is harapja:))).