Akropolisz szerintünk (rekord mennyiségű képpel) - Vasárnap 18.

Na lássuk a híres nevest. Ingyen vasárnapoknak hamarosan vége, időjárás megfelelő.

A kisebbik, mint az óramű 6:30. A nagyobbik egy órácskával később, mert elhatolt a tudatáig, hogy én már a második kávémat iszom, és igen, vettünk tegnap egy kávéfőzőt. Főzte is a magáét serényen.

Mi a Khaleddel elkészítettük a szendvicseket, főztünk tojást, vágtunk paradicsomot. Külön szatyorban a banán, croissant, csoki. Szörpike, naptej, sapkák, napszemüvegek, pokróc, térkép. Fényképezőgép, amit előző nap feltöltöttem. Szinte hibátlan, kivéve egy aprócska gondot. A memóriakártyát bizony a gépemben felejtettem:)))) Az első kétségbeesés után, megtapasztalhattam a belső memória végtelenül megnyugtató létezését. 

A beszédes nevű Akropolisz állomásig mentünk a piros metróval. Azon szegény embertársaink figyelmébe ajánlom ezt a titkos trükköt, akiknek gondot okoznak a 45 fokos emelkedőkkel, lépcsőkkel tarkított sikátorok. Innen egy vízszintes, széles, napsütötte promenádon lehet elérni a főbejáratot, ami tulajdonképpen már az egység közvetlen lábánál található. Útközben elhaladtunk (balról) az Új Akropolisz Múzeum, számos nagykövetség és kedves templom mellett...

(jobbról) maga az ojektum...

Mepróbáltunk beosonni egy mellékbejáraton, de sajnos babakocsival nem lehet (Ajjaj!). Letettük a kocsit, átrendeztük az ellátmányt és felszerelést. Irány. Útközben a bimbózó természet, ilyet sem láttunk soha Görögországban nyáron...

Majdnem itt teljesedett ki a program a csomagmegőrző előtt...

Itt már fölfelé tartunk...

A rom egy részlete balról (Herodes Atticus Színház)...

még a cicák miatt kesereg...

A kapu, turisták már gyülekeznek...

Igazából nem volt elkeseredve, sőt bezsongott...

Sajnos túlzottan is. Így felelőtlen szülei szeme láttára rárontott egy másik békés ebre, aki sajnos szunyókált, így éktelen ugatás és vicsorgás kíséretében utasította rendre a szemtelenkedőt. A jobb karja is járt a szájában, de aggodalomra semmi ok, vér nem folyt, ordítás viszont szopránban (még most is zeng tőle az egész rom). 

E kedves (még több turista által szemlélt) jelenetet nem volt érkezésem megörökíteni, helyette itt egy szép virág...

sőt talán nem árt egy egész virágzó rét (lényegtelen részletként az Erekhtheion Kariatidái)...

Nagyobb volt az ijedség (mindkét részről), mint a probléma, bár a drámatagozat beindult. Relaxálunk, nézzük a kilátást. Sérülést megszemlélni még nem lehet, slukit már elfogadta...

És tessék, teljes pompájában. Hogy nem látni semmit? Attól még FÁ(j)! VAVA, BUMMM!

Khaled kegyesen elfogyaszt egy banánt, háttérben meghúzódik a Parthenon...

A szokásosnál is jobban fel van állványozva, nagygenerál...

Eszméletlen burjánzás...

Igazából hamar visszazökkent a kedélyállapot, Apja próbálta csak kelteni a feszültséget. Ha rajta múlik a mai napot tetanuszra várva töltöttük volna egy közkórházban, ahol mind megfertőződünk ebolával:)))

Kijárat...

Most hogy áhítatosan, befelé figyelve kigyönyörködtem magam a föld egyik legszebb pontján, elővettük a tízórait és falatoztunk, galamboztunk, olajbogyókkal játszottunk.

Lefelé már a Monastiraki felé vezető kacskaringót választottuk. Sosem lehet megunni...

Khaled időközben nyugtató alvásba merült. Ezért mi még beiktattuk az Ancient Agórát, ahova ősszel csak bekukkantottunk...

Attalos Stoa-ját (oszlopcsarnok) is ki kellett hagynia, de nem mondtuk meg neki...

Viszont zsákmányoltunk is, ezt a múzeum őröknek nem mondtuk meg:)
Tovább gurultunk a piac irányába, kávézási szándékkal. A tegnapi helyre gondoltunk, de annál sokkal jobbat találtunk. Iroon tér, Psirri kerület kacskaringós utcái között...

Én várom a kávét, Adri sajtot vásárol a görög asszonyságtól...

Mire a frappém megjött, a Khuled is felébredt. Minő véletlen. Szokásos löket cukor, XXI. századi módszerekkel...

Eddig ez a hely a csúcs, csak az asztal nem túl felhasználóbarát...

Kiélvezkedtük magunkat, ideje volt indulni. Isteni sugallatra útba ejtettük a Kleopátrát...

Szőlőlevél és zöld tea...

Az Adri kalapjához ütődött a téren. Szerintem kecskesajt, sós, érett. Tünemény...

Ami az én kalapomhoz ütődött az Agórán:)... 

Nem szaroztunk, gyorsan ebédfőzés. Természetesen babérlevéllel ízesítve...

A kocsiban történt alvástnak köszönhetően, Khaled szerfelett jókedvű volt, hancúrozott, pofázott. Valamint egy teljes egészet elfogyasztott a fent látható combok közül. Még a csontot is lerágta.

Próbálkoztunk egy második alvással, volt is rá hajlandóság, aztán mégsem jött össze. Apjának összejött.

Gábi ötletétől vezérelve, kézműves ténykedésbe kezdtünk. MacGyver eszköztára...

Aki tud az tud. Khaled elvesztette a fonalat és magára öntött egy pohár vizet..

 

Van itt tüdő...

Illetve a jó kezdés utáni amortizálás. A mostani állapotot nem mutatom meg, holnap csinálok másikat:)))

Köszönöm a figyelmet!