Pünkösd - Vasárnap 3.

A kívánatosnál kicsit több harangozás volt ma reggel, de hamar abbamaradt. Kuled a tegnapi élményfürdő ellenére ébredt 6-kor, hozzávaló nyűgösséggel. Falfirkálás, teraszra pisilés, pofozkodás minden volt. A túlélésre játszottunk. Én közben a konyhában ténykedtem, igyekeztem végre egy igazi vasárnapi ebédet faragni. Sőt (az) abroszt is előkészítettem. Ezúttal szuperfantasztikus húst kaptunk, ebből lesz a pörköltke...

Így kell duzzogva tévézni. Bármi mással próbálkozott abból vagy mérgeskedés, vagy sírás lett. 

Én elengedtem ezt a problémát, úgyis a gyomrán át vezet az út...

Öntudatra ébredt...

Ezzel próbáltam kiengesztelni...

legyűrt pár falatot...

Közben Adrival épp a MÜPAs élményeimről beszélgettünk és betettem youtube-on egy régi Zeneakadémiás felvételt Rachmaninov 3. zongoraversenyéről (Kocsis Zoltán szóló! - HZsófi!). A Kuled meg felpattant az asztaltól és ezt adta elő...

Nem húztuk tovább az időt, irány az ágy. Micsoda pech, hogy pont akkor lett kész az almás pite...

Ébredés után, sajnos még mindig bal lábbal...

Békejobbomat azért elfogadta. Nem volt igazán rossz kedve, de mindenre kiakadt. Pont mint egy havibajos:)...

Megvártuk míg elmegy a nagy meleg, mert mára korzózást terveztem. Adri bácsi nem volt még a parkban. Megtépázott idegeinkre tekintettel egy kávézást is beígértünk magunknak. 

Mint Szarospista Jézus neven apjára...

Megrajzolta...

Virágot szedett, sőt egy kislánynak is akart adni, de az ostoba tyúk elmenekült. Apja nagyon büszke volt, még nem látta akcióban...

Ott szalad zöld nadrágban, mi utána de hiába...

Kivételesen Adri is aktivizálta magát...

Játszottunk a tónál, megnéztük a kacsákat, pávákat. Adrinak is nagyon tetszett a terep, ő is jobb kedvre derült. Kb. olyan hangulatban volt, mint a Kuled, csak gyakorlottabban idegesítő. A sokat csodált kávézót választottuk a park végében...

Itt épp felnőttesen társalognak...

Apának bejött egy poénja...

A boldog család, kézzel azért zsibbasztok...

Újabb megfejtéseket várok, ezúttal Kuledre:)...

Igazából kedveljük egymást...

Még szivárványhíd is van köztünk:)...

A fejünk fölül épp elrepül a turbékoló gerlepár (tényleg!)...

A dolog nem volt ilyen egyszerű. Az előző képek azt a pár pillanatot örökítették meg, mikor a gyerek hajlandó volt bármilyen emberi tevékenységre. Különben nyígott, poharakat rángatott, becsurrantott, vendégeket vegzált. Nem is maradtunk sokáig, indultunk haza. De vesztünkre rossz irányba indultunk...

Ó, VÍZ!...

OTT, ÁGH!

Halbiológia óra...

Ízelítő. Már 10 perce könyörögtünk, hogy végre elinduljon. Az igazi toporzékolás sajnos lemaradt...

Hazafelé Botanikai Múzeum, ismét csak kívülről...

A metróban már csak a mozgólépcsőért volt sírás, de ezen túltette magát. Viszont a szerelvényen nagyot alakított. Magától mondta először, a hangosbemondó után. Én nem hittem el. Az egész szakasz megkészült. Éljen Kuled első görög szava! Vigyázat súlyos!:))). 

Ezzel el is köszönök, kár lenne ehhez bármit hozzátenni...