Frissen, tettre készen ébredtünk. 5:30 volt az előirányzat. Reggeli géphez, hajnali kelés jár. Az egyetlen, aki mégis durmolt Khaled barátunk, naná. A terv szerint együtt kísértük volna a lányokat a Syntagmáig, de nem óhajtott jönni. Aztán felháborodott, hogy itthon akarjuk hagyni.:). Az út általam is követett része flottul ment, éppen elérték a kiválasztott reptéri buszt. Báj-báj, Sí sú! Csak ennyire volt időnk. Nekem sietni kellett haza, mert Adri délelőttre ment. Nem volt esély sanyarú sorsunkon keseregni, Khaledet egy banános fagyival leszereltem. Olcsó János. Az élet nem áll meg, hamarosan újra a megszokott köreinket futottuk. De jó is az...
Nézz ide...
Mosolyogj...
Jorgos Thessalonikibe utazott a lányához. Megígértük, hogy gondját viseljük a macskacsaládnak.
A regenerálódást a téren folytattuk. Búfelejtőnek egy cukros fánkot szereztünk. A néni még slagolt is, nyilván csak a mi örömünkre. A kávézóban síri csend, de tökéletesen megfelelt, búfelejtő frappé szintén befigyelt...
Khaled nagyon álmos volt, szinte szelíd. A nyitott öntözőcsappal jól szórakozott azért, de nem maradtunk sokáig. A mellékutcában tornaóra...
csúszás...
lépcsőzés...
rámpa...
A gyógyszertárban végre feltöltöttük a slukicumi készleteket. Itthon csak falatoztunk és kisbarátunk máris szépítő alvásba kezdett.
A délutánt sem vittük túlzásba, itthon rendezgettünk, rajzoltunk, eszegettük. Vártuk, hogy véget érjen a hőség és spóroltunk az esti partyhangulatra a téren. 6 órakor ennek még nyoma sem volt:)...
Már lábbal sem hajtja, inkább hurcolja...
A bogarak megfigyelése jelentős időt igényel. Áldozatok is voltak (igyekszem minimalizálni a számukat), de legalább a tudomány fejlődése érdekében kellett meghaljanak...
megfigyelés...
A munka hőse is csatlakozott...
Sajnos a pezsgő életet már nem tudtuk kivárni. Én elugrottam a boltba, fiúk haza. Túltettük magunkat a nehezén, visszaszoktunk a magányos kóricálásra. Nem volt ez egy haszontalan nap:))).
Még 12 nap és vége a nyuginak, inkább élvezzétek amíg lehet. Soha vissza nem térő alkalom.
VálaszTörlésSosem vágytunk a nyugira, csak ezt dobta a gép. Izgatottam várjuk illusztris vendégeinket:)
TörlésJelentem mi azóta hazaértünk és a felvonultunk a munka frontján. Egész más így nézni a fotókat, hogy már tudom, hogy hogyan folytatódnak a képhatárokon túl... :)
VálaszTörlésIgen én is ezt akartam mondani, tök jó tudni, hogy hol készült a kép, és hogy folytatódna, ha körbenéznék. :)
VálaszTörlésA megfigyelős és a focis-madaras kép világbajnok.
Én mindig azt érzem, biztos unalmas, hogy ugyanazt fotózom. Persze aki nem látja egészben, annak minden szögből más:) Örülök, hogy nem vágtunk jobban haza titeket, ezen a kis fullextrás miniszabin (ez a kifejezés is kezd új értelmet nyerni:)
VálaszTörlés