II. Nap - Péntek 22.

A hajnal első sugaraival folytatódott az általános hisztéria:). Mi bőven el lettünk volna egy kávéval, de Khaled félelmetes tempót diktál...

ÁGI talán észre sem vette, hogy már egyedül nézi a Mickey Mouse Club House-t:)...

Jó, hogy volt egy hajcsár. Délelőtti programunk a tengerpart felfedezése. Futottunk, mint a nyúl. 

Khaled útközben lenyűgöző bemutatóval szórakoztatta az egybegyűlteket, az állomások nevével kapcsolatban:). A parton szokásos reggelit is kihagyta. Egyenesen a habokba vetette magát, hű társa kíséretében...

"Látom a tengert!!!... De be nem megyek!!!"...

Rövid pihenő, a normális testhőmérséklet visszaállítása érdekében...

A buli (konkrétan a lila lapát), számos érdeklődőt vonzott...

"Jó ez a cucc, de kár az elpocsékolt időért. Vár a víz!"...

Úszólecke, DUSUS módra...

Nehezen szántuk rá magunkat az indulásra. Sőt sajnos túl későn. Khaled a villamos út felénél kipurcant:). Teljes testtömegével terpeszkedett rajtam hazáig. A metróról lekecmeregve, azonnal újra üzemképes volt. Reméltük, hogy alszik még. Ági e cél érdekében, metálos adag krémsajtos kenyérrel szedálja...

Minden hiába volt, egy óra után feladtam altatási próbálkozásaimat. Valamennyit pihegett azért, igazi csendes pihenőt tartott. Mikor emelte a hangerőt (mert a lányok viszont nonókáztak), leugrottunk a boltba. Feltöltöttük a megcsappant készleteket. Különösen jól fogy mostanság: a dinnye, a kenyér, olívaolaj, krémsajt:)).

A szieszta utánra tolódott ebédünk, tonhal saláta volt. Senkit sem kellett kínálgatni:).
Délutánra nagyra törő terveink voltak, a tengerpart azonban többet vett ki belőlünk mint gondoltuk. Elugrottunk a turkálóba, aztán a téren bandáztunk. Feltöltöttük a frappé szintet is...

Nem ez volt a jellemző, de Én is játszottam a gyerekkel kapirgálósat:)))...

Zsozsóval ment a labdajáték, pörgésforgás a végtelenségig. Az alváshiány jelei hamar kezdtek megmutatkozni, siettünk haza. Legalább hamar szabadulunk:). Ági fizet, A főnök ellenőrzi...

ABOS fürdő után...

PICI PINGU!...

Khaled eltűnt a balfenéken, mi megkezdtük a napot:). Íme egy kép Ágiról, éppen mosogat!!!. Valami nagyon vicceset mondott az a műanyagtál...

Ki kell benneteket ábrándítanom, nem a foci EB-t nézzük. A teraszon folyt a vég nélküli diskurzus...

Felesleges lett volna nézni, a lényeg bármikor hallatszik a kávézók irányából. Sőt, ma este a szembe szomszéd is kitelepítette a tévéjét a teraszra. Őt nézni sokkal jobb szórakozás volt. Egy ideig reménykedtünk is, szóltak a dudák, több helyen ment a tűzijáték. Később gyanús csönd következett, sőt vészjósló némaság. Hogy pont a németektől kaptunk ki, szívás. Azt azért megállapítottuk, hogy a görögöknél, legalább mindenki görög volt:). Reméljük, nem lesz holnapra össznépi harakiri.