A régi/új őrület - Vasárnap 1.

Szokásos módon vette kezdetét a vasárnap. Ugorjunk. Sokkal izgalmasabb a délelőtti program. Már akinek. Azt kell hozzá tudni, hogy mostanában (a józan ész határait régen átlépve) hatalmasodott el fölöttünk a vonat őrület. A repülők szinte csak érintőlegesen kerülnek szóba. Mindenhova vonatot és síneket vizionál és ha idegesíteni akar, rákezd a VONA, SÍN refrénű halandzsára. Teljesen irreleváns szövegkörnyezetben is bármikor feltűnik a VONA. Pl. P.: Mit kérsz vacsorára? K.: MAMA EBÉ, PICI VONA!. Ezért úgy döntöttünk ma meglátogatjuk a közeli Larissza állomást, had tombolja ki magát. Az sem mellékes, hogy a vonatos videókat kísérő zakatolás és sípolás akkut idegrángást vált ki nálunk. 

Első állomás a macska parkoló. A kicsinyek ma debütáltak a napsütésben. Minden eddigi híresztelés ellenére öten vannak. 2 foltos, 2 fekete és a kicsi cirmos...

Adri rögvest visszaszaladt eleségért. Van neki szíve és valószínűleg nem akart túl sokáig két földön fetrengő, nyávogó egyén társaságában mutatkozni...

Adri oszt. A kicsik közül ketten merészkedtek a tálkáig...

Őket alaposan megvizsgáltuk...

Hagytunk későbbre is repetát. A vonatok kedvéért sikerült elindulni. A vasútállomás csak két megálló, de át is kell szállni. Itt még a metrót siratja...

Döbbenet, ez igazi...

Valószínűleg nem ez a legfrekventáltabb utazási időszak, de mi rendületlenül vártunk. Gyülekeztek az utasok, ami késik nem múlik. Úgy kellett bekéredzkedni, itt sem lehet jegy nélkül a vágányokhoz menni...

OTA (Ott a) VONA!!!

Saját vonatos videó. Adri nemrég még értetlenül kérdezte, hogy ki tesz fel a youtube-ra érkező, robogó vonatokról készülő filmeket? És kik nézik meg 20000-szer? Hát az ő fia, minimum 3000 megtekintés, vonatonként...

VONA MÉG...

Várakozás közben is jól telik az idő, ízelítő a vonatos dalocskákból...

Isteni szerencse, egyszerre két vonat. WÁÓ!...

A néni még a tárcsát is megmutatta, kölcsönadta...

Indulni kellett, a krokodil könnyek meg csak hullottak. A metró innentől a kutyát sem érdekli. Bosszantó utánérzés. Szerencsére vannak érveim, hamarosan megnyugodott. Ebéd, mozgólépcső, és az elkészült videók (hazaérkezésünket követő) azonnali megtekintése összesen már elég volt arra, hogy méltósággal távozhassunk:))...

Különlegességek a metróban. A régi vonatok kevésbé érdeklik, inkább a szuperszonikusakra hajt...

Fáradt is volt már, csak nem tudta...

Ha azt mondom, Megfőzöm az ebédet! Ő néz rám pár másodpercig meredten, aztán közli, hogy NA, CÉS! (Kész!) és innentől másodpercenként MAMA EBÉ, CÉS! ODA, TÉ CSÜCCS! MAMMAAA, EBÉÉÉ! stb.-stb. Jó munkához idő kell, de ez őt nem hatja meg. Főleg, ha az előző nap vásárolt csodálatosan friss vörös tonhalat, az ember Ura, beteszi a mélyhűtőbe!!!! Ész megáll és egy helyben toporog. A Grillo kihelyezett steak konyhája...

Khaled már bármit megenne, Adri pürésít...

Éhenhalás ellen a krumplipüré, szemrehányással együtt. "Mit kellett ezzel annyit pepecselni???"..

A tonhal még sül, nem tudja értelmezni a tányérjaink közti egyértelmű különbséget...

Nem volt gond, addig megette a marhámat:). Bukófordulóval tért aludni. 

Nem vitte túlzásba, nyűgösködött is. Délutáni csendélet, regenerálódás nektarinnal és sok-sok vonattal...

Adri Nemérti (fogok egy ilyen sorozatot indítani:), miért bámulja hipnotizálva a gyerek a tv-t...

Ehhez pedig nem kell Colombo...

Nem bírtam a gyűrődést, fél órás eltávot kértem. Kegyesen megadták, vagy nem tűnt fel nekik, hogy távoztam. Ittam egy frappét és a jó kis Magyar Narancsot olvasgattam zavartalanul. Volt ugyan némi dráma, egy magányosan portyázgató másfél évessel. Végül másfelé csapták ki a börtönbe való szülei, nem kellett tovább néznem:(. Nagy sokára az enyémek is megérkeztek. Labdáztunk és krétáztunk...

Korai lefektetést terveztem, nagyjából úgy is lett. Az esti vonat adagot is megspóroltuk, helyette bundáskenyér és pingu. Tiszta felüdülés:)