Agyas bubu megint akcióban. Reggel rájöttem, hogy nem töltöttem föl az elemeket. Gondoltam gyorsan adok nekik egy kis kraftot. Eddig ok.
Ezt még utolsó leheletével csinálta reggel. 6:30 am, Kuled és a dinnye...
Adri nem tudott felkelni, a tengerpart helyett, a Children's Museum-ot látogattuk meg újra. Ma már a Kuledet sem kellett ökrökkel vontatni:). A gond csak az volt, hogy a fényképezőgép gyanúsan könnyűnek tűnt mikor elővettem. Persze, elemek nélkül naná:(.
Pedig most videózni is akartam. Mindent megmutattunk Adrinak, neki is nagyon tetszett. Kár érte, mert most a doktorbácsi-gyógyszertár vonalon alakított a gyerek. Adrival bemutatót tartottunk hogyan is zajlik egy vizit a dokinál. Ámulva nézett, majd előadta a saját verzióját. Ő volt az orvos, Adri szívtájéki fájdalomra panaszkodott. Kuled megvizsgálta sztetoszkóppal. Adri kérdezi: Doktor Úr nagy a baj? Kuled vészjósló arccal igent bólint, majd egy injekciós tűvel egyenesen mellkason szúrja. Állítólag most már rendben lesz:))). Rengeteg halat adtunk, vettünk, ettünk. Jöv héten még nyitva lesz, várjuk a jelentkezőket:)
A fényképezőgép dráma itthon folytatódott, merthogy nem jól dugtam be a töltőt:).
Amúgy nem terveztünk külön programot, csak a gőzerővel készülődést. Mégis másként alakult. Végre visszaírt egy lány a facebookon, hogy ad kölcsön kiságyat Mikkónak és hogy este mehetünk is érte. Boldogan rohantunk, bár nem tudtuk hova. A Google Map szerinti 45 perces utazás, nekünk másfél óra alatt volt meg. Sokat segített volna, ha nem rossz metrómegállóban szállunk le és keressük a (mint utóbb kiderült) fél óránként járó buszt.
A következő meglepetés a helyszínen ért minket (igen, végül odaértünk időben). Ezt sikerült lőni...
Hát sajnos ez nem igazán felel meg a célnak, de elhoztuk, nem mertünk beszólni. Hogy legyen egy kis multikulti kitekintés ma is. Julia német fogorvos, görög férjével New Yorkból települtek vissza/át. Csodás magánrendelőjük van Melissában (ide evett ki minket a fene) és rendkívül kedvesek. 18 hónapos kislányuk Sofia, totál pucérra vetkózött a Khaled előtt és riszálta magát. Kuled menekült, de mikor eljöttünk azt mondta. MAMA! BABA CICIS MÉG!:))))
Azt hittük a nehezén túl vagyunk, vártuk a 30 percenként!!! járó buszt. Khalednek pisilni kellett. Vajon mért kell egy 2 évest a senki földjén a megállótól 100 m-re pisiltetni???
Nyilván kitaláljátok, hogy a busz úgy húzott el, mintha puskából lőtték volna ki.
Ekkor már este 8 rég elmúlt. Kölcsönös szitokzápor közepette megvártuk a következőt. Ez egy más busz volt, izgultunk is, hogy megáll e ahol kell. Kuled békésen tűrt. Segítségünkre voltak kedves jóakaróink, keksz, bounty csoki formájában. Mire hazaértünk, már levegőt venni sem volt erőnk, Khaled mégis egy órán át kérette magát. Hát ezért nem írtam tegnap:)))
Ez egy szúnyoghálós mózeskosár? Ez egyáltalán milyen célra alkalmas, van rendes alja is, és hány hónapos gyereknek? Talán mellékelni kellett volna a Kuled ágyát, hogy ahhoz hasonlót szeretnél... Hmm.
VálaszTörlésKuled, a kis pedomester! :D
Kár, hogy nem láthattuk dr. Kistigrist, de mentek még, ha jól sejtem, mert a vona még mindig hátra van, nem?