Na ki az igazi kéregető? Akivel még a hajléktalan is megosztja a kakaós tejet.
Ezzel a népi bölcsességgel kezdeném mai szösszenetemet. Jobb lesz ezt a dolgot intézményesíteni, ha már lehetetlen megakadályozni. Költséghatékony, meg kell hagyni.
A napot jó ritmusban kezdtük. Kávé, cigi és csak utána MAMA. Útra keltünk Adrival a reggeli műszakban, a piachoz akartam elugrani ezért, azért:)
Monastiraki, reggel igazán lélekemelő...
Az első lehúzott persze én voltam. A szezon első szőlője...
Falta mint a vöcsök...
Később történt, de ide tartozik a mai nap jó tanácsa is: Ne adjatok fél kiló szőlőt az épp szobatisztaságra szokó 2 évesnek!!!!!!
A távolság egy rövid metrómegálló az Omoniáig. 2 óra alatt abszolváltuk, de csak mert nagyon siettünk és többször karban vittem. Kicsit művelődtünk is...
A nyerők ezúttal a kertészeti szakboltok voltak, különösen a motorosfűrészek és fűnyírók. A portéka megkímélése és a fényképezés sajnos egymás egymást kizáró tevékenységek. Mindenhol megálltunk, mindenkivel beszéltünk, mindent megtapogattunk. Többször a hasát is mutogatta, a jól megtermett görög férfiak sápadtak az irigységtől.
Az igazi kasza persze a piacon volt, pedig ott szinte végig vittem. Narancs, sütemény, olajbogyó...
nekem ez az egy képkocka jutott ma...
Ez után következtek a kisállat kereskedések...
Talán még most is a díszhalasnál vagyunk, ha meg nem haltak (a halak).
Zárójel: Itt tojt be izgalmában másodszor.
Míg el nem felejtem, az utókor számára leírom: a 2 éves Khaled Nemr-Aly két dologtól fél konkrétan ebben az életben, a teknősbékáktól és a legyektől.
Végül csak elvonszoltam, metrón a dekoltázsomat mustrálva kijelentette, hogy KAKA PFÚJ! Bagoly mondja verébnek.
Végtelen idő múlva hazaértünk, itt csak sértődés, kiadós ebéd, szunya.
Délután próbáltam készülődni, pl. kiválogattam a télies ruhákat, amiket hazaviszünk. Takarítottam, nem látszik. Közben a Khaled újabb baleseteket produkált, de legalább összejött a mosás. Poharat tört, falat firkált, semmi extra. Később bolt, tiszta hawaii.
A téren már gyűltek felettem újra a fellegek. Először is vissza kellett menni a bicajért, mert egy másik gyerek pont ugyanolyannal jelent meg, mint a miénk. Khaled persze ordított mint a féreg, hogy az az övé. Levittük persze, akkor már nem kellett. Szelíden meghúzódtunk a tér másik oldalán, de a kávézós bácsi kiszúrt minket. Kuleddel jól megértik egymást, eképpen társalognak:
Bácsi: JÁSZU! BÉBI HAMM?
Kuled: BÁCSI HAMM!
És már rohantak kézen fogva Alexandrához, aki szelte a ropogós kenyeret. Na akkor kértem egy frappét. Nem szabadultunk könnyen, az összes bácsi asztalát végig jártuk: fetasajt, mogyoró, kenyér.
Később Khaled tovább molesztálta őket: NÉNI KUKÓ! mondtam sajnos nem értem, ez olyan halandzsa. Ők persze értették (részben, mert nem cukrot, de Kinder Pinguit kapott). A pofám már régen leszakadt valahol a piacon, úgyhogy erre legalább nem volt gond. Békésen falatoztunk, hörpöltünk.
Ekkor eszébe jutott a templom, a múltkori kalandozás után, így egyenest beiramodott. Először nem mentem után, hátha leüti valaki. Sajnos nem ütötték le, sőt. Ott volt Viktor, a barátunk. Az Ő karjából fújogatta el a gyertyákat, amit súlyos EUR-kért gyújtottak az ájtatos hívek. Közben azt mondogatta, hogy BÓDOG!
Kész, feladtam, hát legyen. Azt hiszem megkeresem azokat a Jehovásokat, akik ma leszólítottak. Délelőtt még azt mondtam nekik: elkelne a segítség (lesütött szemmel gyermekemre pillantottam), de még próbálkozom. Hát nem, úszom az árral. A keresete 30 %-át elteszem (megeszem) és nem láttam semmit, ott se voltam:)))
Miközben Kuled gigaszülinapot ült én kínos kérdésekre válaszoltam: pl. mióta is vagyunk itt? (fél éve, és nyilván egyszer sem voltam templomban). Hogy hívják a gyereket? (Khaled Aly, ősmagyar név).
Mire kijöttünk, az Adri már a téren csellengett. Otthon is keresett bennünket, aztán idejött és szerencsére látta a biciklit.
A védelmi vonalaim leomlott ugye, irány a Grillo. Pompás vacsorát kerítettünk, Kuled brillírozott már majd éhen veszett...
Még levegőztünk egyet a teraszon, fürdés előtt. Minden repülőt megnézünk...
Az esti műsorszám, csak nektek, 2 felvonásban...
Szurkoljatok nekem!!!
Nem ezt beszéltük meg! Nem kellett volna megszakítanod a pr tevékenységet. Gondolod, ki merünk menni ezek után a reptérre elétek?
VálaszTörlésAz esti csevej mondanivalóját jól értelmeztem? Minket mind kenyérre lehet kenni, és ő ígyis-úgyis megesz mindket reggelire? Szép kilátások!
Hát azt sem szeretném, ha illúziótok lennétek. Szépen csöpögtetem a jót és a rosszat. A csevejt azt hiszem jól érted:)))
Törlés